Artemis – Judit

Judit egy értelmiségi házaspár késői, egyetlen gyermeke volt. Már kislány korában kiütköztek az Artemisz tulajdonságok. A családi szájhagyomány számos "szörnyűséges" esetet őrzött meg. Még egy éves sem volt, amikor egy szempillantás alatt magára rántotta a családi étkészletet. Három éves korában a strandon egy pillanat alatt eltűnt. Egy idősebb úr hozta vissza, a mosolygó, csacsogó, cseppet sem megszeppent kislányt. A szülők nehezen tudták elfogadni a szabálytalan gyereket. Minden nap azt hallotta: "Egy kislány nem viselkedik így!"

Az iskolában eleinte jól indultak a dolgok. Az esze vágott, mint a borotva, a tanárok elnézték a kisebb magatartási problémákat. A gimnáziumban Judit igazi vezéregyéniség volt. Nem tűrte az igazságtalanságot, a kivételezést, nyíltan szembeszállt a tanárokkal, az osztály szószólója volt, kiállt önmagáért, de főleg másokért. Ebből persze számtalan konfliktus származott, egy ízben majdnem kicsapták a gimnáziumból.

Apja állandóan kritizálta nőietlen viselkedését, gúnyosan, ironikusan bánt vele. Szinte folyamatos harcban álltak, az apai tiltásra, gúnyos megjegyzéseire Judit daccal, ellenállással, lázadással válaszolt. Anyja gyenge és passzív volt, egyformán félt férjétől és lányától. Judit sajnálta gyenge anyját, apjának viszont állandóan bizonyítani akart, ki akarta érdemelni elismerését. Azonban hiába nyert irodalmi pályázatokat, hiába lett hatodik az országos történelem tanulmányi versenyen, apja csak a száját húzta: "Ezek mind hiábavalóságok! Inkább tanulnál meg főzni! Miféle nő az, aki még egy nokedlit sem tud kiszaggatni?"

Egy vidéki egyetem jogi karán tanult tovább. Szinte fürdött a kollégiumi szabadságban, úgy érezte, végre önmaga lehet, távol a szülői elvárásoktól, kritikáktól. Mindent kipróbált, amitől eddig távol tartották: barlangászott, ejtőernyőzött, lovagolt. A szexet is így próbálta ki, újdonságra, kalandra éhesen, minden különösebb szerelem, elkötelezettség nélkül.

Az egyetem után egy nagyvállalat jogi osztályán kezdett dolgozni. Munkahelyén ismerkedett meg Tamással, a jóképű, okos, művelt mérnökkel. Nem volt nagy szerelem, de megértették egymást, élvezték egymás társaságát. Hamarosan összeköltöztek. Nagyon jól éltek, kölcsönösen segítették, támogatták egymást. Tamás mindig Judit mellett állt, amikor Judit az ostoba, bürokratikus szabályok miatt szembeszállt főnökeivel. Az egyetlen konfliktusforrás az volt kettejük között, hogy Tamás nagyon szeretett volna gyereket, de Judit még nem szánta el magát a szülésre. Aztán Tamás rábeszélésére mégis engedett. Végül is 31 éves volt már. Mindig szerette a gyerekeket, és egyre vonzóbbnak tűnt számára, hogy saját gyerekével játsszon. Tamással madarat lehetett volna fogatni, amikor Judit bejelentette, hogy terhes. Azonnal kitűzték az esküvő napját, mindketten boldogok voltak.

Két hét múlva azonban Judit ajánlatot kapott egy külföldi érdekeltségű ügyvédi irodától. Az ajánlat hihetetlenül kedvező volt: önálló vezető beosztás, érdekes, nagy kihívásokkal járó munka, nagyságrendekkel nagyobb fizetés. Judit több éjszakán keresztül hánykolódott álmatlanul. Azután döntött: ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben, gyereke pedig máskor is lehet.  Tamás megpróbálta lebeszélni az abortuszról. Rettenetesen összevesztek. Reggel Judit egyedül ment a kórházba. Mire este hazaért, Tamás már összepakolt és elköltözött.

Judit üresnek érezte magát, és ezért kettős erőfeszítéssel vetette bele magát a munkába. Minden a legjobban alakult, hamarosan a külföldi ügyvédekkel egyenrangú partnerré küzdötte fel magát. Rengeteget dolgozott: előfordult, hogy kedden Londonban, pénteken Madridban tárgyalt. Egyre nagyobb nevet szerzett a szakmában, több egyetem is hívta tanítani. Volt, hogy napi 12-16 órát dolgozott. Férfiakra egy-két futó kalandtól eltekintve egyáltalán nem maradt ideje.

Aztán egyszer - 39 éves volt ekkor - egy üzleti tárgyaláson hirtelen rosszul lett. Erős mellkasi szorítást érzett, nem kapott levegőt, homlokát hideg verejték lepte el. A mentőorvos infarktust állapított meg. Szerencsére idejében került kórházba. A vérrögöt sikerült feloldani, így nem alakult ki nagyobb maradandó szívizomelhalás. Azt azonban megértette, nem élhet ugyanúgy tovább. Mellékállásait feladta, az irodában elérte, hogy csak a legfontosabb ügyekkel, ügyfelekkel kellett foglalkoznia. 

Azonban ahogy egyre több ideje lett, egyre magányosabbnak érezte magát. Akkor érezte legjobban magát, amikor az erdőt járta. Szinte eggyé vált a természettel, feloldódott benne, feltöltődött energiával. Egy magányos barangolás alkalmával találkozott Istvánnal, a 45 éves özvegy orvossal és 13 éves lányával. István komoly, kissé zárkózott, de jó humorú férfi volt, akit meggyötört az élet, szeretett feleségének korai halála. Érdeklődésük hasonló volt, mindketten szerették a természetet, a zenét, a jó könyveket. Judit tulajdonképpen először a kislánnyal barátkozott össze, ezután többször kirándultak hármasban. A vadóc kislány hamar megszerette az asszonyt, aki mindig komolyan vette, de képes volt önfeledt játékra is.  Ő kérte meg Judit kezét az apja számára.