Déméter – Erzsébet

Erzsébet egy észak-magyarországi kisvárosban született, egy négygyerekes bányászcsalád legidősebb gyermekeként. Miután apja egy bányaomlás során megrokkant, anyjának munkába kellett állnia, a háztartás, a kisebb testvérek nevelésének gondja az alig 12 éves kislányra hárult. A nyolc osztály elvégzése után a jóeszű kislány nem is gondolhatott továbbtanulásra, otthon maradt háztartást vezetni.

Már 22 éves is elmúlt, amikor beiratkozott az ápolónő-képzőbe. Csecsemő- és gyermekápolónő lett, egész életét a munka töltötte ki. Imádta a kicsiket, ölbe vette, ringatta őket, énekelt nekik. Férfiak egyáltalán nem voltak az életében. Pedig nagyon vágyott rá, hogy saját családja, saját gyerekei legyenek.

Nagyon meglepődött, amikor Zoltán, a jóképű és sikeres közlekedés-mérnök felhívta telefonon. Zoltán pár héttel azelőtt még Barbarával, Erzsébet igen csinos váltótársával járt. Erzsébet éppen ezért el is utasította a közeledését. A férfi azonban igen kitartónak bizonyult. Kiderült, Zoltán két csoportra osztja a nőket: az egyik a csinos, szexis nők csoportjára, akik "mindenre" kaphatók, "megérik a pénzüket" és arra valók, hogy az ember az ágyba vigye őket. A másik csoportba a "rendes" lányok tartoznak, akit a férfi szentként tisztel, akik feleségnek, anyának valók. Pár héttel korábban - amikor Zoltán még Barbarával járt, a kórterem üvegablakán keresztül meglátta Erzsébetet, aki éppen egy kisbabát etetett. Azt mondta, ilyen szépet még nem látott. Erzsébet olyan volt, mint egy Madonna, arcáról sugárzott a szeretet, szinte átszellemült volt, csak a glória hiányzott a feje fölül. Zoltán elhatározta, őt, csakis őt akarja feleségül venni. Elege van a sok futó kalandból, igazi feleséget akar, és igazi anyát születendő gyerekei számára. Erzsébetet meghatotta a férfi őszinte tisztelete és ragaszkodása. Nem volt nagy szerelem, de mindketten családot, puha, meleg fészket akartak, így hamar egybekeltek, és hamar megszületett az első gyerek is. Erzsébet - bár kezdetben még dolgozott - mindent zokszó nélkül vállalt, egyedül vezette a háztartást, nevelte a gyereket.

A rendszerváltás után Zoltán szerződést kötött egy autós világcéggel, márkakereskedést és szervizt nyitott. Nem volt szükség többé a csekélyke fizetésre, Erzsébet boldogan otthon maradt, szült még két gyermeket, és a nekik szentelte életét. Egyáltalán nem hiányzott a munka. Zoltán nagyon sokat dolgozott, - talán volt egy-egy nőügye is, ezekkel azonban Erzsébet nem törődött. Zoltán szinte alig ismerte a gyerekeit, igaz, Erzsébet semmit sem bízott rá, szinte kiszorította a gyerekek életéből. Ő bezzeg mindenről tudott, tagja volt a szülői munkaközösségnek, ismerte a barátokat, szerelmeket is. A gyerekek szépen fejlődtek, okosak voltak, és - hála a gondos anyai nevelésnek - mindhárman jól is tanultak. A gyerekek imádták anyjukat, de egy idő után nyomasztani kezdte őket a túláradó - és mindent tudni akaró - anyai szeretet, és ezért szerették volna kicsit távolabbról imádni. Érettségi után mindhárman vidéki egyetemet választottak, és kollégiumba költöztek.

Amikor a legkisebb is kollégiumba költözött, a szép ház túl csendes és kihalt lett. S mintha Erzsébetben is megszakadt volna valami. Férje alig volt otthon, és most vette csak észre, hogy már évek óta alig volt közös témájuk. Csak kerülgették egymást a nagy házban, és nyomasztóan közéjük telepedett a csend. Erzsébet gépiesen tette a dolgát. Sokszor feltette magának a kérdést, mi értelme az életének. Megpróbált visszamenni dolgozni a kórházba, de az eltelt húsz év alatt elfelejtette a szakmát, és a sok ismeretlen műszer között elveszettnek érezte magát. Meg aztán férjének sem tetszett a dolog. Nem volt mindig meleg vacsora, és különben is, hogy néz az ki, hogy az ő felesége alamizsnáért dolgozik.

Aztán egyszer csak Erzsébet csomót tapintott a mellében. A szövettan mellrákot igazolt. Ez a történet - az előzővel ellentétben - happy end-del végződött. A műtét, sugár- és kemoterápia után Erzsébet hajlandó volt meghallgatni és megérteni betegségének üzenetét. Megértette, hogy új, saját célt kell találnia, mellyel kielégítheti gondoskodó, tápláló hajlamait. Egy csecsemőotthonban vállalt gondozónői állást, ahol elhagyott, elhanyagolt sérült csecsemőknek és kisgyerekeknek pótolhatta az anyai szeretetet. Zoltán megértette: felesége nem a pénzért dolgozik, egyszerűen szüksége van rá, hogy túláradó szeretetét, gondoskodó hajlamát kiélhesse. És ezért az sem túl nagy ár, ha nincs mindig meleg vacsora, vagy netalán egyszer magának kell elmosogatnia. Zoltánt nagyon megijesztette, megrendítette az a lehetőség, hogy elveszítheti asszonyát. Most értette meg igazán, mit jelent számára Erzsébet. A betegség így lehetőséget nyújtott ahhoz is, hogy szorosabbra fűzték kapcsolatukat. Közös szórakozást, hobbit kerestek és találtak. Együtt járnak kirándulni, horgászni. Kézen fogva járják az erdőt, vagy ülnek egymás mellett a vízparton. És Zoltán egyre jobban élvezi, hogy Erzsébet anyáskodik felette.