Ki a jobb nyomozó, Poirot, vagy miss Marple?

A férfi és női gondolkodás is jellegzetes eltéréseket mutat. A férfi agya rendszerez, strukturál, "fiókokba zár", a szabályszerűséget, az ok-okozati összefüggéseket keresi. A női agy globálisabban, átfogóbban érzékeli, és az emberi kapcsolatok minőségén át értékeli a világot. A férfi logikusan, az egyenes okság mentén gondolkozik, a nő sokkal inkább analógiásan – vagyis a hasonlóságok alapján – rendezi a tényeket. Egyik sem értékesebb vagy akár hatékonyabb a másiknál – egyszerűen csak más. Olvastátok Agatha Christie könyveit? Az ő két nyomozója Hercule Poirot és Miss Marple a kétféle gondolkodás megtestesítője. Poirot gondolkodása maximálisan logikus, meghatározott úton halad, a tények események között megtalálja a rejtett összefüggéseket is. Ezzel szemben Miss Marple csacsog, beszélget, figyel, hagyja, hogy hassanak rá az emberek. És figyel, nagyon figyel. Egyetlen rezdülést sem téveszt szem elől. Azután egyszercsak felfedez egy hasonlóságot: " ...olyan, mint amikor otthon St. Mary Mead-ben a cselédlány megdézsmálta a befőttet..." – és ez vezeti el a megoldáshoz. Melyik a jobb módszer? Nincs jobb vagy rosszabb – egyszerűen más.

A különböző gondolkodás, az eltérő viszony az érzésekhez természetesen a férfi és női döntéseket is befolyásolják. A nők más módon – általában lassabban és nehezebben – jutnak el a döntésekhez, mint a férfiak. Több kérdést tesznek fel, több információt igényelnek, több tényezőt vesznek figyelembe egy viszonylag nagy horderejű döntés meghozatala előtt. Fontosabbak a számukra a személyes, emberi összefüggések, a morális szempontok. A döntésnek nemcsak a gazdasági, hanem személyes emberi sorsokra gyakorolt hatása is érdekli őket. Ezeket a szempontokat a legtöbb férfi – mint lényegtelen, pénzben, haszonban nem mérhető tényezőt – félresöpri, elhanyagolja. Ezért a nőknél a döntéshozatal folyamata hosszabb és bonyolultabb, a döntés maga viszont rendszerint átfogóbb, kiegyensúlyozottabb, mint a férfiaké. A férfiak hajlamosak határozatlanságnak értékelni ezt a hosszabb, bonyolultabb döntési folyamatot. A személyes, emberi tényezők figyelembe vételét pedig megengedhetetlen szubjektivizmusnak bélyegzik. Pedig csak arról van szó, hogy a nők átfogóbban, globálisabban látják a világot, amelyben egy döntés, egy változás esetleg következmények egész láncolatát indítja el.

Láttuk tehát: a férfiak és a nők eltérően gondolkodnak, másképp viszonyulnak az érzéseikhez. Ezek az eltérések – bár látszólag ellentétesek – a gyakorlatban jól kiegészítik egymást. Gazdagíthatják kapcsolatunkat – ha tudunk róluk, megértjük és elfogadjuk őket.