Akkor választjuk ezt a stratégiát, ha úgy érezzük, hogy van esélyünk befolyásolni a fennálló vagy fenyegető stresszhelyzetet. Arra összpontosít tehát, hogy megkísérelje azt elkerülni, vagy megváltoztatni. A viselkedésünk célja tehát a helyzet megoldása.
Akkor választjuk ezt a stratégiát, ha úgy gondoljuk, hogy magát a helyzetet nem tudjuk megváltoztatni. Nem tehetünk mást, mint enyhíteni a stresszkeltő helyzethez kapcsolódó feszültséget , érzelmi reakciót magunkban.
Mindannyiunk életében előfordulnak olyan szomorú események, mint például egy szeretett hozzátartozó elvesztése, ahol magán a problémán változtatni nem tudunk. De ide tartoznak olyan mindennapi stresszforrások is, mint a közlekedési dugó, amiből – ha autónknak nincs magassági kormánya – nemigen tudunk kikeveredni. Megküzdésünk ilyenkor arra irányul, hogy saját fájdalmas, vagy kellemetlen érzelmeinket csökkentsük, vagyis, hogy jobban érezzük magunkat. Gyász esetén a sírás, panaszkodás, támaszkeresés, kibeszélés segíthet, dugóban viszont a figyelem-elterelés, pl. hallgathatunk jó zenét, vagy tanulhatunk valamit egy hangoskönyvből.
Sajnos feszültségoldásra sokan használnak hibás, ártalmas megoldásokat, mint pl. az alkohol, a drog, vagy a túlzott gyógyszerszedés stb.
hajlamosak vagyunk arra, hogy kizárólag a problémafókuszú stratégiákat tekintsük valódi megküzdésnek, vagyis leértékeljük az érzelemközpontúakat. Ez azonban sajnálatos tévedés. A problémafókuszú megküzdés ugyanis csak akkor csökkenti a stresszt, ha sikeres! A különböző stresszhelyzetekhez való leghatékonyabb alkalmazkodás akkor várható az adott személytől, ha minél többféle megküzdési készséggel rendelkezik, és rugalmasan tudja ezeket használni a helyzet követelményeinek megfelelően, akár többet is egyszerre.