A mediáció lényege

Vitás felek között a közvetítői szolgáltatás igénybe vétele újkeletű megoldás. Napjaink felismerése, hogy egy-egy konfliktusból a szembenállók mindegyike kikerülhet győztesként, mert szinte mindig megtalálható a közös érdek, csak annak felismerésére a szemben állók „elvakultságukban” már nem képesek. A mediátor tehát elsősorban békét teremt a felek között, akik – miután hajlandók szóba állni egymással, és szakszerű segítséget is kapnak érdekeik felismeréséhez – már viszonylag könnyen megtalálják a megoldást.

A mediáció egy alternatív konfliktuskezelési módszer, melynek segítségével a viták békésen, gyorsan és hatékonyan elrendezhetők. Ehhez egy külső, elfogulatlan szakember a mediátor bevonására van szükség. A mediátor nem döntőbíró, az egyezséghez segíti hozzá a konfliktus résztvevőit, s ezáltal a vita a felek közös megegyezésével zárul.

A mediáció szó maga latin eredetű. Alapja a „mediare”: eredeti jelentése: középen állni. Ebből eredeztethető a szó többi, ma már bevett jelentése: egyeztetni, közbenjárni, közvetíteni, békéltetni.

Mediáció nélkül egy nehezen megoldható konfliktus – legyen az üzleti, vagy családi – sajnos általában elmérgesedő vitává torzul, amit a felek egy idő után már nem képesek kezelni. Ilyenkor a jellemző eljárás az, hogy a felek ügyvédhez fordulnak, és a bíróságtól várják, hogy kimondja, kinek van igaza. (Persze mindkét fél azt reméli, hogy a perben majd ő győz. Bebizonyítja az igazát, megmutatja a másik félnek, aki majd jól pórul jár.) A mediációban túllépünk ezen. Nem azzal foglalkozunk, hogy kinek van „igaza”, és ki a „hibás”.

Megoldásra törekszünk. Olyan megoldásra, amely mindkét fél megelégedésére szolgál. Mindkettejük érdekeit figyelembe veszi, feltárja motivációikat, és elvezeti őket a megoldás felé. Az egyezséget a felek maguk hozzák tető alá, épp ezért lesz működőképes hosszú távon is. Amennyiben a helyzet megkívánja, az egyezséget írásba foglalják. Ezt az egyezséget a bíróság elfogadja (persze csak akkor, ha nincs benne semmi törvénybe ütköző.)