Önérvényesítés

Jó ember legyek az érdekeim érvényesítése helyett, vagy önző akarnok, aki tűzön-vízen, és persze másokon keresztül megvalósítja azokat? Nyúl legyek, vagy farkas? Rossz a kérdés. Létezik házőrző kutya is…

Önérvényesítés

Ha kellőképpen ismerjük, és becsüljük önmagunkat, még érvényre is kell juttatnunk érdekeinket. A legtöbb ember úgy gondolkodik: kétféle lehetőség van: vagy alárendelem érdekeimet, igényeimet másokénak, azoknak, akiket igazán szeretek, s akkor önzetlen, jó ember vagyok. Vagy kiállok érdekeimért, tűzön-vízen keresztül megvalósítom, keresztül viszem, amit akarok. Legyőzöm az akadályokat, átgázolok mindenen és mindenkin, aki utamban áll. Ez persze agresszív, önző magatartás, ami tönkreteszi a kapcsolatokat. Pedig van harmadik út: nemcsak vagy-vagy létezik, megvalósítható az is-is. Nemcsak farkas és nyúl helyzetébe képzelhetjük magunkat – létezik házőrző kutya is.

Önérvényesítésről (asszertivitásról) akkor beszélhetünk, ha úgy állunk ki érdekeinkért, úgy vállaljuk fel igényeinket, hogy közben maximálisan figyelembe vesszük mások érdekeit is. Az asszertivitás tehát azt jelenti, hogy egyenrangú kapcsolatokat építünk ki, ahol az igények kölcsönös kielégítése a cél, amelyekben a konfliktusokat hatalmi eszközök bevetése, manipuláció nélkül rendezzük.