Gyereknevelés/gondok és örömök együtt

A fiatal szülőknek időről időre gondoskodni kellene arról, hogy legyen egymás számára, önmagukra, kapcsolatuk építésére külön idejük. Éppen ezért nem önzés, ha igénybe veszik a szülők, rokonok, barátok segítőkészségét, vagy – ha módjuk van rá – babysittert fogadnak, és kettesben mennek szórakozni, kikapcsolódni.

Ahogy a gyermekek cseperednek, új konfliktusforrás kerül előtérbe. Szinte egyetlen házaspár sem kerülheti el a gyermekneveléssel kapcsolatos vitákat. Meg kell tanulniuk a folyamatos együttműködést, közös döntéshozást. Egyáltalán nem könnyű feladat. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekneveléssel kapcsolatos viták mögött – közvetett módon – más házastársi konfliktusok is rejtőzhetnek, amiket a házastársak nem tudnak, vagy nem mernek nyíltan kifejezésre juttatni.

Erről szól Sári és Tibor története, akik leggyakrabban a gyerekek miatt veszekedtek. de tényleg ez volt az ok?

Sári (34 éves, háztartásbeli, 3 gyerek anyja) krónikus székrekedésben szenvedett. Marokszámra szedte a hashajtókat, egyszer kórházba is került bélelzáródás gyanújával.

Sári és Tibor 12 éve voltak házasok. Az utóbbi időben házasságuk megromlott, alig beszélgetnek, s ha mégis, Sári akkor is csak szemrehányásokat kap. Főleg a legnagyobb, 11 éves fiú miatt, aki egyre rosszabb jegyeket kap az iskolában, és ezért Tibor őt hibáztatja. Borzasztóan szeretne megfelelni férje elvárásainak, de úgy érzi képtelen rá. Azért is bűntudatot érez, mert már 11 éve otthon van, nem keres, és így nem járul hozzá a családi költségvetéshez. Ezért nagyon spórol, évek óta nem vett magának egyetlen új ruhát sem. Attól retteg, hogy Tibor egy szép napon elhagyja őket.

Miután nyilvánvalóvá vált, hogy ez a szorongás áll a székrekedés hátterében ideje volt Tibort is bevonni a beszélgetésekbe. Elég nehezen állt kötélnek, mivel nagyon sokat dolgozott, és egyébként sem hitt a pszichológiában. Amikor mégis eljött, meglehetősen rosszkedvű, ingerült volt.

Tibor egy nagyvállalatnál dolgozott informatikusként, és 3 éve egy barátjával indítottak egy vállalkozást is, ahol számítógépek szerelésével, javításával foglalkoznak. Elmondta, hogy 9 évig Sári szüleinél laktak, és alig várta, hogy elköltözzenek, mert a háztartást az anyósa vezette, aki mindenbe beleszólt.

A város túlsó végére költöztek, de Sári azóta is folyton az anyjának telefonál, semmiben sem tud egyedül dönteni. Teljesen tehetetlen, őt is napjában többször zaklatja a munkahelyén telefonon mindenféle jelentéktelen problémával. Amikor pedig este holtfáradtan hazaér, a felesége slampos, agyonmosott pongyolát visel, és panaszáradattal fogadja. A gyerekek még nincsenek ágyban, és Tibi bukásra áll számtanból. A felesége unalmas, földhözragadt, csak a jelentéktelen dolgok érdeklik. Még csak nem is vitatkozik, ha szemrehányásokat tesz neki sírva fakad, és kiszalad a szobából.

A beszélgetések során kiderült, hogy Sári és Tibor egyáltalán nem tudnak vitatkozni. Sári otthon mindig engedelmes jó kislány – igazi Perszephoné – volt. Részletesebben Perszephonéról

Amikor munkába állt, és megkapta a fizetését, anyja leült vele az asztalhoz, és fillérre beosztotta a fizetését. Tibornak eleinte tetszett, hogy asszonya mindenben egyetért vele, később azonban már idegesítette felesége önállótlansága.

Beszélgetéseink folyamán megtanultak egymással kommunikálni: kimondani vágyaikat, igényeiket. Sári például sosem tudta, hogy férje szeretné, ha szebben, divatosabban öltözne, és sminkelné magát. Úgy hitte, férje elvárásainak tesz eleget, ha – merő spórolásból – nem vesz magának új ruhát. Tibor pedig lassan megértette, hogy szemrehányásai csak tovább rombolják Sári önbizalmát. Megtanultak vitatkozni, sőt néha bizony veszekedtek is. De többet  nevettek, és családi programokat csináltak együtt. A családi hangulata jobbá, kiegyensúlyozottabbá vált, és nemcsak Sári székrekedése javult, hanem Tibike tanulmányi eredménye is.