Erről szól az alábbi kínai tanmese
Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer egy kínai faluban egy szegény földműves. Mindenki nagyon szegény volt ebben a faluban. A mi emberünket a szomszédjai gazdag embernek tartották, mert volt egy lova.
Egy napon ez a ló elcsatangolt. Hiába keresték nap, nap után, sehol sem találták. Összefutottak a hír hallatán a szomszédok, sajnálkoztak a történtek felett.
- Micsoda szerencsétlenség – mondogatták.
- Az is lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy nem – felelte a földműves.
És mit tesz Isten? Egy hét múlva hazajött a ló és hozott magával hat vadlovat.
- Micsoda fantasztikus szerencse – lelkendeztek a szomszédok.
- Az is lehet, hogy igen és az is lehet, hogy nem.
Másnap a földműves fia megpróbálta megülni az egyik vadlovat, de az ledobta a hátáról. A fiúnak eltört a lába. Szomszédok ismét csak összeszaladtak, sajnálkoztak:
- Micsoda borzasztó szerencsétlenség!
- Az is lehet, hogy igen, az is lehet, hogy nem.
Ezt már végképp nem értették a falubeliek.
- De hát a fiad nem fog tudni dolgozni, te már öreg vagy, nem fogjátok tudni megművelni a földet!
Másnap toborzók érkeztek a faluba és összeterelték az összes fiatal férfit. Besorozták őket a császár serégbe és már vitték is a háborúba. Egyedül a földműves a fia maradhatott otthon, hiszen törött lábbal nem mehetett harcolni.
Ebből is látszik, hogy soha nem tudhatjuk pontosan, válhat-e, és ha igen mikor és hogyan, szerencse a szerencsétlenségből.