Boldog szülők nevelnek boldog gyereket

Magyarországon még mindig tartja magát – sőt erősödik – az a nézet, hogy nem jó dolog idegenre, pláne bébiszitterre bízni a gyereket. Az a nő, aki egy vadidegent enged be a lakásába, és ráadásul még rá is bízza a gyerekét, az nem lehet jó anya. Az még csak hagyján, ha néha a nagymama vigyáz rá – persze lehetőleg az én anyám, és nem az anyósom – no de egy idegen?

Az nem baj, ha a nagymama vigyáz a gyerekre. Persze ha már nyugdíjas, ráér, és elég közel lakik. De nagyon sok család él távol a szülőktől, és a vidéki nagymama csak ritkán fogható hadra. Ilyen esetekben tényleg csak a bébiszitter lenne a megoldás – ha mernénk vállalni. Igen ám, de mit szólnak a szomszédok, a barátok, a család, az óvó néni – szóval a többiek. De ami még rosszabb: mit szólnánk mi magunk? Nagyon sok nő érez bűntudatot akkor, ha bébiszitterre bízza a gyerekét, és legalább annyian még a gondolatát is elutasítják, olyan erős ellenállást éreznek belül. Persze, ha muszáj dolgozni, pénzt keresni, az más. Nem jó dolog, de hát a muszáj nagy úr. Na de szórakozás miatt bízzam idegenre a gyereket? Azt már nem!

Pedig a gyereknek mindenekelőtt boldog, kiegyensúlyozott anyára van szüksége. Hangsúlyozzuk: boldog szülők nevelnek boldog gyerekeket!!! A nő pedig akkor lesz boldog és kiegyensúlyozott, ha tud törődni önmagával is. Ha van módja, van ideje élni, feltöltődni. A párkapcsolat pedig akkor marad boldog, ha tudnak kettesben minőségi időt tölteni együtt.

Elég, az elég jó anya

A gyerekkel töltött időnek nem a mennyisége, hanem a minősége a fontos. Rengeteg türelmetlen anyukát látunk, akik kifáradtak, hogy azt ne mondjuk kiégettek. Minden napjuk szinte egyforma – vagy legalábbis annak tűnik – hiszen a gyerekszoba, a konyha és a játszótér háromszögében zajlik. Ezért azután nem is tudnak őszinte kíváncsisággal fordulni a gyerekük felé. Nincs türelmük neki igazán odaadással olvasni, vagy önfeledten játszani vele, mert hiányzik az életükből a szín, a változatosság.

Azt gondoljuk, – és sokan bizony ezt is várjuk el magunktól – hogy ha egy nőnek gyereke születik, abban a pillanatban már semmi más nem lehet fontos a számára. Donald Winnicott brit gyerekgyógyász és pszichoterapeuta szerint ahhoz, hogy egy gyerek egészségesen fejlődjön, elég jó anyára, nem pedig tökéletes anyára van szüksége. Tökéletes anya nem létezik, (legfeljebb a Jóisten tökéletes) és ha egy nő erre törekszik, akkor biztosan kudarcot fog vallani. Ha megkísérli, akkor ő maga mártírrá válik, a gyerekből pedig – akiért mindent feláldozott – nagy valószínűséggel egy rendkívül önző és követelőző felnőtt fog válni.

Ne teremts zárt világot a gyereked körül

Nem jó, ha az anya egy zárt világot teremt a gyerek körül, ahova senkit nem enged be, ahol tulajdonképpen csak ketten vannak, mert akkor mindkettejüknek borzasztóan fájdalmas lesz az elszakadás. Sajnos sok esetben látjuk, hogy az anya egy olyan burkot épít maga és a gyereke köré, amibe sok esetben még az apukát se engedi be. Aztán – amikor már nagyon elfáradt – akkor csodálkozik, hogy a gyerek nem marad meg az apával, még elaltatni se hagyja magát. És ettől mind a hárman sérülnek. A gyereknek nincs eléggé meleg, szoros kapcsolata az apjával, az apuka tehetetlennek, elutasítottnak érzi magát – és lehetőleg kerüli a gyerek körüli feladatokat. Az anyukára pedig több teher hárul, mint amennyit elbír.

Egyáltalán nem baj, ha a gyerek több emberhez is kötődik, Nő az alkalmazkodó képessége, rugalmasabb lesz, elfogadóbb, empatikusabb. Nem az számít, hogy a gyerek fizikai szükségleteit ki elégíti ki. Ha az anyjával van, de az fáradt, fásult, ellátja őt, odaadja neki az ennivalót, takarít, de nem figyel igazán rá, nem örül az együttlétnek, nem élvezet számára a gyerekkel töltött idő, akkor az nem jó a gyereknek. Ha az anya feltöltődik, akár azért, mert dolgozik, és számára a munka élvezetet és örömet okoz, akár azért, mert el tud menni tornázni, sportolni, jógázni, ne adj isten barátnőzni, vagy az apukával tudnak kettesben időt tölteni, akkor sokkal kiegyensúlyozottabb anya lesz és sokkal harmonikusabban, élvezetesebben tud játszani, minőségi időt tölteni a gyerekével.

Személyes példámmal elmondhatom: nekem nagyon nagy szerencsém volt. Volt nekünk egy Eta nénink, egy pótnagymamánk, akit a gyerekeim imádtak. Nagyon sokat kaptunk tőle, egészen biztos, hogy hozzájárult a gyerekek egészséges fejlődéséhez. Biztonságot adott a nekik és biztonságot adott nekünk is, hogy mindig van, akire számíthatunk és van kire bízni a gyerekeket, nyugodt szívvel tudunk elmenni otthonról. Eta néni ma már túl van a 80-on, mindig meleg szeretettel gondolunk rá, és a ma már felnőtt gyerekeim időnként meglátogatják, és borzasztó nagy szeretettel és valódi nagymamaként tekintenek rá.

Hogyan válasszunk bébiszittert?

Nem az a fontos, hogy milyen végzettsége van, van-e diplomája, hanem az, hogy mennyire szeretik egymást a gyerekkel/gyerekekkel. Hogy ő mennyire tudja szeretni a gyereke(ke)t, és a gyerek(ek) mennyire tudják megszeretni őt. Fontos, hogy az értékrendünk hasonló legyen, hasonlóan gondolkozzunk a gyereknevelésről. Nem kell teljesen egyformán – a gyerekek nagyon rugalmasak – de az alapvető beállítódásunk, az engedékenységünk vagy szigorunk hasonló legyen.

Nagyon fontos, hogy a bébiszitter vagy dadus nem egy alkalmazott. A bébiszitter családtag. Amikor összehozzuk a gyereket a dadussal, akkor az első 1-2 alkalommal legyen a közelben az anya, de legyen rendkívül elfoglalt, tehát ne vonódjon be a játékba, ne figyelje árgus szemekkel, hogy mi történik, de legyen a közelben, nyújtson a gyereknek biztonságot. Később bízzuk rá 1-2 órára. Olyasvalami ez, mint a beszoktatás az óvodába. A legfontosabb az, hogy igazi jó kapcsolat alakuljon ki a dadus és a gyerek között.

Egy jó bébiszitter meg is erősítheti a családot azzal, hogy alkalmat, lehetőséget teremt a számukra. Hiszen nagyon fontos volna, hogy már a gyerek pár hónapos korától kezdve az apukának és az anyukának legyen egy kis ideje egymásra. Legalább két-három hetente legyen egy szabad estéjük, legyen kimenőjük, amit ketten, csak ketten tudnak eltölteni, nem kell attól tartani, hogy bármelyik pillanatban át kell szaladni a másik szobába. Igenis szükség van kettesben töltött estékre, randevúra, 1-1 mozira, sétára, vacsorára. Sőt: egy kicsit később, amikor a gyerek már két-három éves, akkor évente néhányszor szükség van egy kettesben eltöltött hétvégére is.

A gyerek erősíti a párkapcsolatot

Ez az intim együttlét feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ne induljon el a párkapcsolat lefelé a lejtőn. Párkapcsolati tanácsadói, mediátori gyakorlatunkban nagyon sok olyan párral találkozunk, akik a gyerekük születésével szülőpárrá váltak, de megszűnt köztük a közelség, az intimitás. Minimálisra csökkent a szex, a figyelmesség, az igazi beszélgetés, a minőségi idő. És innen már csak idő kérdése, hogy mikor fut zátonyra a kapcsolat. És ez se a szülőknek, se a gyerekeknek nem jó.

Ha Te is szeretnél segíteni bajban levő párokon, gyere el Párkapcsolati Tanácsadó Képzésünkre, amiről további részleteket itt tudhatsz meg.