A házasság kezdeti szakasza – Pár gyerek nélkül

A házasság kezdeti szakasza: az összeszokás, kölcsönös alkalmazkodás, a pár közötti munkamegosztás kialakításának fázisa. A fiatal pár az esküvő, a mézeshetek boldogsága után egy egész sor kérdéssel kerül szembe. Ki kell dolgozniuk új szerepüket. Mit vár a férj a feleségtől? Mit vár a feleség a férjtől? Mennyire reálisak ezek az elvárások? Mennyire akarnak, mennyire tudnak megfelelni a felek az elvárásoknak?

Az sem mellékes, hogy mások mit várnak el tőlük? A házasság elején az egyik legfőbb konfliktusforrás a szülőkhöz való viszony. Nehezen alakul ki, és forr össze a pár egysége akkor, ha az ifjú asszony naponta tízszer telefonál haza a mamának, és mindenben kikéri a véleményét. Vagy ha az ifjú férj munka után előbb beugrik a mamához, aki persze megkínálja minden finomsággal, otthon pedig ezután csak piszkálja az ételt.

E kezdeti időszakban számos döntést kell meghozni, legfőképpen pedig meg kell tanulni dönteni. Milyen lesz a családi munkamegosztás? Hogyan kell beosztani a pénzt? Aztán ott vannak a barátok, a szabadidő eltöltése. Mennyire tudják elfogadni egymás baráti körét, hobbiját, kedvenc időtöltését.

A legfontosabb talán az, hogy megosszák egymással érzéseiket, gondolataikat. Ki tudják fejezni érzelmeiket, örömüket, szeretetüket, de a bosszúságot, bánatot, haragot is. Ebben az időszakban kell megtanulni veszekedni is. Abban a házasságban, ahol minden problémát, gondot a szőnyeg alá söpörnek, előbb-utóbb robbanásig feszül a helyzet, aminek áldozatul eshet valamelyikük – vagy mindkettejük – egészsége, vagy maga a házasság.

Végül – de nem utolsósorban – az első időszak a szexuális összehangolódás időszaka is. Ha a házasságot nem előzte meg együttélés, akkor most kell kialakítaniuk saját, egyedi szexuális viselkedésüket – kölcsönösen alkalmazkodva párjuk igényeihez, elvárásaihoz. És ez egyáltalán nem könnyű. A gyakran emlegetett szexuális forradalom ellenére sok pár nehezen kommunikál ezekről az intim dolgokról. A férfiak és nők egyaránt elvárnák, hogy társuk érezze meg, találja ki mit szeretnének, mi esik jó nekik. Sokan bizonytalanok nemi szerepükben, és – főként azok, akik kevesebb tapasztalattal rendelkeznek – az első nehézségek, esetleges kudarcok után „csökkent értékűnek” elégtelennek érzik magukat. Pedig az alkalmazkodáshoz, a kielégítő egyensúly kialakításához idő kell. A párok többsége arról számol be, hogy a második év jobb mint az első.