Melyik a ritkább, a monogám férfi, vagy a fehér holló?

Egy amerikai egyetemen igen érdekes felmérést végeztek. A kutatócsoport válogatottan csinos lányokból és fiúkból állt, akik az egyetemi hallgatók közé vegyülve félreérthetetlen szexuális ajánlatot tettek az ellenkező nem képviselőinek. Az egyetemi hallgatók közül a fiúk 84; a lányok 17%-a fogadta el az ajánlatot – vagyis ennyien voltak készek szexelni egy teljesen ismeretlen partnerrel. Lám csak: visszaköszön a 80/20-as szabály!

A férfiak – állandó, magas tesztoszteron szintjük miatt – szinte bárhol, bármikor, és – a kifejezett bányarémeket leszámítva – szinte bárkivel készek a szexre. A legtöbb nőben csak akkor ébred fel a nemi vágy, ha úgy érzi szeretik, csodálják, fontos a másik számára. A nők esetében a bizalom, a meghittség és általános jó közérzet szükséges ahhoz, hogy a nemi aktus egyáltalán megforduljon a fejükben.

A férfi tehát szinte mindig képes a szexre, ami számára szinte kivétel nélkül kielégülést is hoz. Ezzel szemben a nő agyában a szexuális és az érzelmi központ igen szorosan, több szálon is összefügg, és a nőknek csak körülbelül az egyötöde jut el automatikusan, könnyedén az orgazmushoz, többségük számára az összeszokott partnerkapcsolat sokkal több és jobb minőségű kielégülést hoz.

A férfiak nagy része számára kihívást jelent egy új partner meghódítása, ezért örömét leli a változatosságban, az egyéjszakás kalandokban is. Ezzel szemben a nők – akiknek túlnyomó többsége a meghittséget, gyengédséget keresi a kapcsolatban – két-háromszor gyakrabban jutnak el az orgazmushoz, egy tartós, monogám kapcsolatban vagy házasságban, mint futó kaland esetén.

Ez nem jelenti azt, hogy a férfinak nincs szüksége szoros érzelmi kapcsolatra, szerelemre – a statisztika szerint az egyedülálló, nőtlen vagy özvegy férfiak korábban halnak meg, mint a tartós párkapcsolatban, házasságban élők – csak éppen a szexualitást meglehetősen könnyedén választják el az érzelmeiktől.