"Kezdetben vala minden ember szingli. És mivel aránylag ritkán fordul elő, hogy valaki elsőre beleválasszon, az élet során ez az állapot többször is, tartósan is fennállhat. Magam például már évek óta parlagon heverek, ami lehet, hogy jó a parlagnak, de nem jó nekem. Azért van benne jó is. Az ember jártában-keltében nézelődhet, készülnek a házi statisztikák, megfigyelhetők
bizonyos törvényszerűségek.
Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a nők nem tudnak pasizni, egyszerűen hülyék hozzá, legalább is józanon. (Ugyanez érvényes a férfiakra is, de most nem ez a téma.) A legszembetűnőbb talán ez: Ahhoz, hogy két ember egymásra találjon a fagyos univerzumban elengedhetetlen valamiféle stimulálószer, legtöbbször alkohol, mértéken felüli fogyasztása, különben nem megy. A filmekben másképp van. A filmek szerelmeseinek általában akkor sikerül összejönniük, ha
a.) előzőleg a legjobb barátjuk halt meg a szemük láttára,
b.) többször, kölcsönösen megmentették egymás életét,
c.) hajmeresztő akrobatamutatványok egész során vannak már túl
mire végül is annyira kimerülnek, hogy félájultan dőlnek egymás karjaiba.
A valóság sokkal kíméletesebb, bár kétségtelen, hogy Amor fő műsorideje a kíméletlen hajnali három és a betompult fél öt közé esik. A nemek egymáshoz való közeledésében van néhány gyakori viselkedés mintázat, amely olyannyira sztereotipizált, hogy érdemesnek látszott őket néven nevezni.
Az éjszaka egyik jellegzetes női tüneménye az úgynevezett szűzkurva. A szűzkurva többnyire fiatal, húsz év körüli, szőke nő, aki természetesen nem igazi kurva, és persze már nem is igazán szűz, de még annak tartja magát, és persze nem is feltétlenül szőke. Jellemzően tapasztalatlan és kíváncsi, ugyanakkor türelmetlen és rendkívül ijedős. Feltűnő viselkedésével, kihívó ruházatával, harsány, nem túlzás: visongó társalgási tónusával hívja fel a figyelmét, válogatás nélkül minden útjába kerülő férfinek, de aztán, az első pozitív, érdemi reakciótól megriad és fejvesztve elmenekül. A leányka-gyermekecske, alighogy bimbózó nőiességével még nem igazán tudja mihez is kezdjen, nem tudja mi számít férfitársaságban csupán sejtetésnek, és mi ígéretnek. Így sorra bevadítja áldozatait, majd lelkifurdalás nélkül hagyja faképnél, ejti pofára őket. Röviden szólva: öntudatlanul kacér. Rájuk vonatkozó használati utasításunk: Minden lány talány. Forgasd meg lazán!
A párban-pasizó-barinők jelentik az ismerkedés logikailag legbonyolultabb és szinte megoldhatalan problematikáját. A résztvevő felek kapcsolata ugyanis szembeötlően aszimmetrikus, előre tisztázott módon hierarchizált és távolról sem baráti. Az egyikük minden kétséget kizáróan jobb nő, mint a másik és valószínűnek látszik, hogy csupán eredendő félszegsége miatt hordja magával a nála sokkal csúnyább, kövérebb, rosszabb táncos, ámde rámenősebb és szókimondóbb rosszabbik énjét. A másik lány attitűdje könnyebben értelmezhető: egy valóban jó csaj társaságában maga is kelendőbb és mintegy szedi a lepattanót. Az ilyen formációt összetartó ökölszabály a következő: Nem pasizunk be, hacsak egyidőben a barinő is be nem pasizik; és ami a lényeg: Soha, semmilyen körülmények között nem engedjük, hogy a barinő bepasizzon, hacsak egyidőben mi magunk is be nem pasizunk. Ha ugyanis előfordulna, akárcsak egyszer is, hogy magára hagyja egyik fél a másikat, mondjuk egy csárdás erejéig, egy felbukkanó férfi kedvéért, abból akkora sértődés lenne, hogy a következő szombat este nem volna kivel elmenni pasizni. Fiatal lányoknak rendre fontosabb a barinő és annak elhamarkodott véleménye, mint saját érzéseik, vagy maga a férfi. Ha egyedül jöttél, te balek, az ilyen párocskáknál semmi esélyed. Ők azok akik a mosdóba is együtt, mindig kézen fogva mennek, egymásnak produkálják magukat, egymással táncolnak és kizárólag párban-csajozós-haver-srácokkal képesek beszédbe elegyedni, bár velük se könnyen. Mert ilyen a fiúcskáknál is van. A különbség az, hogy míg egy férfi legfeljebb elkomorodik, ha látja, hogy a másiknak sikerül az, ami neki nem, addig a barinők minden kommunikációs szálat azonnal elvágnak egy rosszalló pillantással, vagy megjegyzéssel, ha kiderül, hogy a szóló-szingli-srác a másikat választotta és nem őket. Ha a tetejében még neki is tetszett volna a versenyző, úgy a kibunkózás még drasztikusabb és megsemmisítőbb erejű. Jobbára nincs is esélye másnak, megismerkedni velük, mint olyan srácoknak, akikkel kölcsönösen, oda-vissza és keresztbe is szimpatikusak egymásnak és akkor, millióból egyszer előfordulhat, hogy a fiúk között is természetszerűen fennálló rangsor szerint újrapárosodnak suba subával alapon.
(Itt jegyezzük meg, hogy azok a srácok, akik kizárólag kettesével képesek megszólítani egy nőt, kísértetiesen hasonlítanak arra, amit úgy hívnak, a férfi a kutyával: szükségük van egymásra, mert még ketten együtt is csak alig-alig tesznek ki egy potens hímegyedet.)
Bármilyen jellegű kapcsolat keresése céljából leginkább megközelíthetők a sarokban üldögélő szépecskék. (A sarokba ülődögélő csúnyácskák, úgy tetszik, mintha utálnák a férfiakat. Róluk kevés az információ. Cikizésnek veszik minden közeledésedet, és epésen elutasítanak.) A szomorú szépecskék közös jellemzője, hogy kicsinyke mellük, alacsony termetük miatt, vagy valami, ennél is banálisabb okból gyenge az önértékelésük. Ezért is lehet őket, minden görcsös erőfeszítés nélkül meglepni valamivel. Ők a legjobb csajok az ágyban. Fontos, hogy még azelőtt kell leszólítani őket, mielőtt túl sokat innának, mert a részegség és az ebből adódó fesztelenségük bűntudatot ébreszt bennük, ami könnyen átcsaphat abba, hogy megvessék azt a becstelen férfit, aki részeg nőknél próbálkozik.
Mozizás céljából, az unatkozó szerelmespárok kettősei, baráti négyesei nyújtják a legszórakoztatóbb látványt. Ordít róluk, hogy már délután sort kerítettek egymásra, azóta nincs is miről beszélgetniük: kifejezéstelen arccal majszolják a gyrost az augusztusi Dunaparton, vagy koktélokat szürcsölnek a táncparkettől legtávolabb eső asztalok egyikénél. A hapsi is bámészkodik, a nőci is kacsingat jobbra-balra, végül mégiscsak együtt mennek haza, jobb híján, biztos, ami biztos. Nem számít gonoszságnak az ilyen párokat robbantani. Ezek a párok már csak azt várják, mikor tűnik fel az az ellenállhatatlan harmadik, aki képes az unalomig fásult rutinszerelem röghözkötöttségét szétszakítani. Még az a legjobb nekik, ha egyszerre kétoldalról bontják silányka kapcsolatukat.
És persze ott vannak a riválisok. Az ellenfelek, a vetélytársak. Azok a pasik, akik szintén nőt akarnak. Helyesebb volna őket inkább kollégának hívni, végül is ugyanazért jöttek, amiért te, ugyanannyit bajlódtak a megjelenésükkel, mint te, pont ugyanúgy fogják érezni magukat, ha pont ugyanolyan szerencsével járnak ma este mint te, ... mégse lehet velük egy csapatban játszani. Ezt ugyanis kompetitív csajozási szituációnak nevezik. A játék többszereplős: Kell hozzá néhány férfi, pár nő, köztük kell legyen egy: A legjobb nő. Szükségeltetik még a legjobb nő barátnője, huga, kiscicája, valamint változó számban statiszták, kulisszák. A közönség fontos. A férfiak, természetesen mind a legjobb nőnek mórikálják magukat, aki – szegénykém – ezt élvezi. Felváltva kedveskedik hol ennek, hol annak. A versenyfutás hamarosan párviadallá redukálódik és kezd eldurvulni. A fegyvernemet a nő választja, illetve váltogatja, a gyors helyzetfelismerés ebben a szakaszban kulcskérdés. A ponterős lapok a hitelkártya és a névjegy. Ami számít, hogy kinek van nagyobb hangja az asztalnál, nagyobb autója a kapu előtt, vastagabb aranylánca, felkarja, vagy pénztárcája, vagy bármije, amivel helyből le tudja nyomni a másikat.
A női beleérzésnek ebben a játékban semmi szerepe. Csak az van, ami helyben van, ami kézzel fogható módon bizonyítva áll, amit letettél az asztalra: telefon, slusszkulcs, esetleg betétszámlakönyv. Az a mondás járja, egy nő a koktélbárból nem azzal a férfivel fog elmenni, amelyik neki tetszik, hanem azzal aki elviszi. Rámenősnek kell lenned, ez a főszabály. Mindegy ha rosszul csinálod is, mindegy ha vesztésre is állsz, csak csináld, ne hagyd. Az erőszakosabb nyer. Mint a szarvasoknál. A szarvaslány értékválasztási metodikája, nagyszámú megfigyeléseket véve alapul sem mutat semmiféle koherenciát. Alighanem véletlenszerűen döntenek, természetesen sorozatosan rosszul.
Én személy szerint az erőszakosságot nem tekintem esszenciális férfierénynek. Lehet, ezért tartok még mindig itt?"
Hát eddig tart Dénes "tanulmánya". Nem túl hízelgő a lányokra/nőkre nézve, de éppoly szigorú kritikus saját nemét illetően is.
Ha segíteni akarsz a fiataloknak, vagy a már nem is olyan fiataloknak - no nem becsajozni vagy bepasizni, hanem társra találni - akkor érdemes minél többet tudnod a párkapcsolatokról. Akkor gyere el Párkapcsolati Tanácsadó képzésünkre, amiről itt tudhatsz meg többet.