Mit értünk megküzdés (coping) alatt?

Valóban a stressz az, ami megbetegít? Ha így lenne, rég kihalt volna már az emberiség. A stressz csak előkészíti a talajt a betegség számára, de nem maga a stressz okozza a betegséget.

Nem (csak) az a fontos, hogy mi történik velünk, hanem az is, hogy a történteket hogyan értelmezzük, mennyire tartjuk fontosnak, veszélyeztetőnek, fenyegetőnek. Az, hogy miként hatnak ránk egyes helyzetek, elsősorban attól függ, hogyan gondolkodunk róluk, milyen jelentést tulajdonítunk neki, és – nem utolsó sorban – az, hogy képesek vagyunk-e befolyásolni az eseményeket. Vagyis nem magára a helyzetre reagálunk, hanem arra, amit az számunkra jelent. Mást jelent az állásvesztés 20 illetve 50 éves korban, mást a kistelepülésen élő szakképzetlen bedolgozónak és mást a magasan képzett menedzsernek, aki után fejvadászcégek kapkodnak. Mást jelent a nyugdíjazás annak, akinek élete értelme volt a munka, mint annak, aki kínos kötelezettségek tömegétől szabadul meg, és alig várja, hogy végre horgászszenvedélyének élhessen. Mást jelent egy meghiúsult üzletkötés, füstbe ment szerződés virágzó üzletmenet idején, s megint mást akkor, ha a csőd fenyeget. A teljesítmény-kihívásokat is igen eltérően ítélik meg az emberek attól függően, hogy mekkora az önbizalmuk, becsvágyuk, s mennyi örömöt találnak tevékenységükben.

 A döntő tehát nem maga a stressz, hanem az, hogy valaki hogyan birkózik meg a stresszel. Betegség rendszerint akkor alakul ki, ha az egyén "megbirkózási technikája" hibás, túlzott, vagy nem felel meg a megoldandó problémának.

Megküzdés alatt  azokat az erőfeszítéseit értjük, melyekkel megoldjuk a problémát, legyőzzük a fenyegetéseket. Amennyiben hatékony tudtunk megküzdeni a helyzettel akkor a stressz hosszabb távon akár pozitívnak is tekinthető, hiszen tanultunk belőle, fejlődtünk, megerősödtünk.