Önbizalmunk, vagy akár az önbecsülésünk sikereink és kudarcaink megéléséből ered. Ha tudatosítjuk, hogy jogunk van tévedni, és hibáinkból tanulni tudunk, merni fogunk dönteni, és döntéseink általában helyesek lesznek.
Önbizalmunk függ korábbi sikereinktől, de legalább ennyire fontos, hogy ne féljünk a kudarctól. Higgyünk abban, hogy képesek vagyunk tanulni belőlük, és a magunk javára fordítani. Merjünk dönteni, és higgyünk abban, hogy az esetek többségében képesek vagyunk helyesen dönteni. Azt is tudatosítanunk kell, hogy jogunk van tévedni, hibákat elkövetni. Ha feladjuk a tévedés jogát, ezzel voltaképpen önállóságunkat adjuk fel. Hiszen a tévedéstől való félelmünkben átengedjük a döntést másoknak.
Az anekdota szerint egy sikeres embert megkérdeztek, hogy mi sikereinek titka. "Jó döntéseket szoktam hozni" - felelte. "És hogyan tanult meg jól dönteni?" – kérdezte a riporter. "A rossz döntéseimből!" – hangzott a válasz.
Ahhoz is jogunk van, hogy megváltoztassuk a döntésünket. Ilyen esetben azzal szoktak vádolni, hogy következetlenek vagyunk. Pedig nem a döntéshez, hanem a tényekhez érdemes ragaszkodni. Ha a körülmények változnak, változik a döntés is. Sőt: ahhoz is jogunk van, hogy döntésünk "logikátlan" legyen! Ezzel általában a férfiak vádolják a nőket. És voltaképpen saját logikájukat kérik számon rajtuk. Ha például egy háztartásbeli családanya, munkát vállal, és az ebből származó jövedelmét háztartási alkalmazottra költi, ez a férje szerint logikátlan. Az asszony számára azonban logikus döntés: hiszen az önmegvalósítás lehetőségét keresi.