Önismeret, önelfogadás

Ismerd meg önmagadat!

"Ismerd meg önmagadat" – ez a felirat állt a delfoi jósda bejáratán. Ami azt sugallja: jövőnk, sikereink, boldogságunk saját magunkon múlik. Persze csak akkor, ha tisztában vagyunk önmagunkkal. Értékeinkkel és hibáinkkal, lehetőségeinkkel és korlátainkkal együtt. Az énkép ugyanis nemcsak azt tartalmazza, "ami vagyok", hanem azt is, "ami lenni akarok".

Az önismeret tehát nem azt jelenti, hogy "ilyen vagyok és kész! Nem tudok megváltozni!" Hiszen az élet állandó változás és tanulás. Fedezzük fel értékeinket, a bennünk rejlő lehetőségekkel együtt. Azt keressük, ami bennünk értékes, fedezzük fel, miben vagyunk tehetségesek, mi az, amit szívesen és jól csinálunk. Ne gyengéinket ostorozzuk! Ne hasonlítgassuk össze magunkat másokkal. Akár pozitív, akár negatív az összehasonlítás eredménye, mindenképpen ártalmas. Ha negatív: önbecsülésünk látja kárát. Ha pozitív: hajlamosak leszünk lenézni, lekezelni másokat, és csökken motivációnk az önfejlesztésre, önmegvalósításra.  Éppen ezért ne is rivalizáljunk. Csak tegnapi önmagunkkal álljunk versenyben, eredményeinket önmagunkhoz mérjük!

A jövő Benned van!

De nemcsak arra van szükség, hogy ismerjük, hanem arra is, hogy elfogadjuk, vállaljuk önmagunkat. Fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Törődjünk bele, hogy nem vagyunk tökéletesek. Maugham ezt úgy fogalmazta: "A tökéletesség csodálatos dolog, de egy idő után unalmassá válik". Nos, legalább nem leszünk unalmasak. Minél sikeresebbek vagyunk az elfogadásban, minél inkább harmóniában élünk önmagunkkal, annál sikeresebbek leszünk önmagunk átalakításában, képességeink kibontakoztatásában, a bennünk rejlő lehetőségek megvalósításában is.

Tartozni akarunk valakihez, szükségünk van mások szeretetére, tiszteletére, megbecsülésére. De legalább ennyire fontos, hogy önmagunkhoz "tartozzunk", azaz harmóniában éljünk önmagunkkal. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy szeressük, tiszteljük, becsüljük önmagunkat. Felnőttségünk egyik legfontosabb ismérve, hogy önbecsülésünk fenntartásában mennyire vagyunk kiszolgáltatva mások dicséretének, illetve bírálatának. Ha ismerjük és elfogadjuk önmagunkat, ezzel már megalapoztuk önbecsülésünket is.