Pánik, fóbia – mint házassági játszma

Ildikó és Klára sehová sem mertek elmenni egyedül. Ki se merték tenni a lábukat otthonról. Mindkettejük esetében fóbiás félelmet – pontosabban agorafóbiát – diagnosztizáltak. Abban is hasonlítottak, hogy mindkettejüket férjük kísérte mindenhová. Ez igen valószínűvé tette, hogy a betegség hátterében valamiféle párkapcsolati játszma áll. Az ok azonban kettőjüknél gyökeresen különbözött.

• Az agorafóbia (a szó eredeti jelentése: „piactértől” való félelem) olyan helyzetekben jelentkező félelmet jelent, ahonnan nehéz – vagy kínos – elmenekülni, illetve ahol a rosszullét esetén nincs kéznél azonnali segítség.

A betegség  rendszerint teljesen váratlan pánikrohammal kezdődik,  majd a rohamok ismétlődnek. A beteg ezután egyre jobban szorong attól, hogy ezek az érzések újra jelentkeznek, ezért igyekszik elkerülni azokat a helyeket, helyzeteket, ahol – félelmei szerint – a roham be szokott következni. Az elkerülő viselkedés egyre több helyre, helyzetre terjed ki, s végül erősen korlátozza a beteg életét. Egyre szűkebb korlátok közé szorul, végül – súlyos esetben –  már lakását sem meri elhagyni.

Az agorafóbia hátterében nemegyszer a párkapcsolat zavara, vagy akár egy házastársak közötti játszma húzódik meg. A játszma kifejezést persze nem a hétköznapi értelemben kell érteni. Eric Berne Emberi játszmák című könyvében leírja hétköznapi életünk leggyakoribb játszmáit, melyek rejtett szabályok, rejtett forgatókönyv alapján zajlanak, és amelyek célja valamiféle pszichológiai nyereség.

A játszmának mindkét fél számára lehet nyeresége. A nyereségnek azonban nagy ára van. Ennek illusztrálására álljon itt a két történet.

Ildikó kezdő divattervezőként ismerkedett meg első férjével. Nagy szerelem volt, néhány hetes ismeretség után összeházasodtak, és csakhamar jött a gyerek is. Az ifjú férj már Ildikó terhessége alatt kezdett kimaradozni, és a kislány születése után mindez még rosszabb lett. Ildikó egy ideig tűrt a gyerek kedvéért, azután benyújtotta a válókeresetet. 26 éves volt, amikor a meglehetősen viharos válóper véget ért.

Csakhamar összefutott egy régebbi üzletfelével A férfi nős volt, és nagy nőcsábász hírében állt, már korábban is igyekezett közeledni, de  Ildikó akkor – hiszen férjes asszony volt – ügyet sem vetett rá. Kezdetben titokban találkoztak, a flörtből szerelem lett, a férfi válása után összeházasodtak.

Amikor minden a legnagyobb rendben volt, akkor kezdődtek a pánikrohamok. Kezdetben még kísérő nélkül is el tudott menni otthonról, később a pánikrohamtól való félelem miatt már sehol sem érezte egyedül biztonságban magát. Mindenhova férje kísérte, végül már otthon is félt egyedül.  Közös vállalkozást indítottak, és a nap szinte 24 óráját együtt töltötték.

Ildikó betegsége révén elérte, hogy férje minden idejét vele töltötte. Így nem ismerkedhetett meg más nőkkel, nem kellett attól tartania, hogy őt is elveszítheti.

Kláráéknál a helyzet pontosan fordított volt:

Klára sikeres adótanácsadó volt. Későn – 32 éves korában – ment férjhez. A házasság minden tekintetben jól működött. Megértették egymást, közös érdeklődési körük volt – leszámítva László szinte beteges féltékenységét. Minden lépéséről tudni akart, minden percével elszámoltatta. Klára nagyon szerette férjét, de egyre jobban zavarták a sűrűsödő féltékenységi rohamok. Úgy érezte, nem sokáig bírja már.

Agorafóbiája egyetlen pánikroham után – mely egy autóparkolóban tört rá – alakult ki. Ettől kezdve sohasem mozdult ki egyedül a lakásból. Az ügyfeleket vagy otthon fogadta, vagy László vitte el kocsival és megvárta a tárgyalás végét. A házastársi konfliktusoknak egyik pillanatról a másikra végeszakadt, László mélyen átérezte felesége betegségét, és boldogan vállalkozott a kísérő szerepére.

Klára több alkalommal is terápiába kezdett. Az orvoshoz is csak László segítségével tudott eljutni, aki természetesen ezt az újabb terhet is szívesen vállalta. A terápia kezdetben minden alkalommal sikeres volt. Amint azonban arra a pontra érkeztek, hogy Klára a sarki közértnél messzebbre is el tudott távolodni, feszültebbé vált az otthoni légkör. László Klára állapotának javulását fenyegető veszélyként élte meg, úgy érezte, el fogja veszíteni az asszonyt. Klára érzékeny antennáival megérezte férje fokozódó bizonytalanságát, és hirtelen visszaesett fóbiás állapotába.

Gondolom már mindenki számára világos, hogy Klára betegsége férjének biztonságérzetét szolgálta. Önként zárta magát kalitkába, melynek kulcsát a férfi kezébe adta. Ebben a helyzetben természetesen csak a párterápia segíthetett.

*

Ha Te is szeretnél segíteni bajban levő embereken, párokon gyere el Párkapcsolati Tanácsadó Képzésünkre. A képzésről további részleteket itt tudhatsz meg.