Egy mély lyuk van a járdán.
El vagyok veszve… Nincs segítség..."
Portia Nelson prózaverse az ismételten elkövetett hibákról, és a fejlődésről. [...]" lang="hu"/>
Írta: Portia Nelson
I.
Sétálok az utcán.
Egy mély lyuk van a járdán.
El vagyok veszve… Nincs segítség.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.
Nem az én hibám.
II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Még mindig nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.
III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem… ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van.
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kijövök.
IV.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.
V.
Egy másik utcán sétálok végig…
A video változat Ági előadásában itt látható