Egy jó kapcsolatért komoly erőfeszítéseket kell tenni, keményen meg kell dolgozni

Ez egy olyan tévhit, aminek az ellenkezője sem igaz. Mi lenne az ellenkezője?

Ha igazán szeretjük egymást, semmi más nem számít, a többi megy magától.

Hát akkor hogy is van ez? Tévhit az is, hogy a jó kapcsolathoz nem kell más mint a szeretet, és az is, hogy dolgozni kell rajta?  Se az egyik, se a másik nem igaz? Akkor – ha egyáltalán van igazság – merre keressük?

A szerelem kezdeti szakaszában mindenben partnerünk kedvére teszünk. Úgy tesszük ezt, hogy nem érezzük sem erőfeszítésnek, sem áldozatnak. Rengeteg energiát, figyelmet szentelünk egymásnak és ebben élvezetet találunk. Legfőbb vágyunk, hogy boldoggá tegyük egymást. Ez a szerelmi mámor azonban – ha nem teszünk semmit a fennmaradásáért – nagyon ritkán tart két évnél tovább.

Ha belegondolunk, talán nem is lenne olyan jó ha ez a mámor egy életen át fennmaradna. Hiszen a szerelmes az ember, a lila ködben, semmi egyébre nem tud koncentrálni. Nem lennénk képesek dolgozni, kibontakoztatni a bennünk rejlő képességeket, nem vállalnánk gyermeket, hiszen semmi más nem számítana, mint a kedves, akivel minden percünket együtt akarjuk tölteni.

De ha elmúlt a szerelmi mámor, akkor hogyan tudjuk fenntartani a kölcsönös jó érzést, a tartós, mély szeretetet? A házasság állandó karbantartást, befektetést igényel mindkét fél részéről. Akkor végső soron mégiscsak keményen meg kell dolgozni a jó kapcsolatért? Akkor ez miért tévhit?

Ha úgy érzed, hogy erőfeszítést teszel, ha úgy érzed, hogy keményen dolgozol, az előbb utóbb teherré válik, és az erőfeszítés fárasztó.  Ha áldozatot hozol, azért előbb utóbb benyújtod a számlát. Ha szeretjük egymást, akkor valahogy úgy kellene fenntartani ezt a szeretetteljes kapcsolatot, hogy az számunkra is öröm legyen. Úgy adjunk, hogy egyúttal élvezzük is azt.

A párkapcsolat egy új minőség, olyan, mint egy élőlény. Olyan, mint egy virág, egy kismacska vagy egy kiskutya. Nem dolgozni kell rajta, hanem törődni kell vele. Ha virág, akkor öntözni, ha kismacska, akkor simogatni, ha kiskutya, akkor sétáltatni.  Ha elhanyagoljuk, akkor kiég, elszárad, elpusztul.

Ha szeretjük a virágot, a kiskutyát, a kismacskát, akkor öröm számunkra törődni vele. Szeretjük öntözni, simogatni, sétáltatni. Fontos nekünk, hogy jól érzi magát. Így ápoljuk párkapcsolatunkat is – hiszen ez a legfontosabb kapcsolatunk az életben. Legyen fontos a számunkra párunk öröme!

Higgyétek el megéri! Ha párunknak tele van a szeretet tankja, akkor az visszasugároz ránk is. Ez nem egy patikamérlegen kimért adok-kapok játék. (Ha méricskélünk – megette a fene, már semmit se ér.) Ez egyszerűen azt jelenti, hogy komolyan úgy gondoljuk, hogy együtt és hogy egymással jobb, mint egyedül. Hogy a „Mi” fontosabb, de legalábbis ugyanolyan fontos, mint az „Én”. Erről is, és sok más fontos párkapcsolati témáról szerezhetsz alapos ismereteket.

Ha úgy érzed, hogy áldozatot hozol, hogy keményen dolgozol a kapcsolat sikeréért, az azt jelenti, hogy a másik igényeit a sajátod elé helyezed. Sosem mondasz neki olyat, ami őt zavarná, amivel esetleg megbántanád. Ezt nyugodtan el lehet felejteni. Egyrészt, mert senki sem képes rá, tehát biztos a kudarc. Másrészt, ha így éled az életed, azt lehetetlen viszonozni, előbb utóbb kihasználtnak, kifosztottnak fogod érezni magad. És megszületik a vád: „Feláldoztam érte a legszebb éveimet és ő a hálátlan meg sem köszöni”.

Nehezen és fáradtságosan dolgozni azon a kapcsolaton kell, amiben a felek nem illenek össze. Ilyenkor ugyanis mindenben egyezkedni kell, kompromisszumot kell kötni. A tartós, harmonikus párkapcsolathoz, házassághoz megfelelő társ kell, akivel összeillünk, hasonló az érdeklődésünk, értékrendünk, Szükség van közös célokra, elvárható a másik iránti tisztelet.  De a házasság jóval több mint ezeknek a részeknek a puszta összege. Szeretet, vonzalom, rokonszenv nélkül a házasság tartalmatlan, élvezhetetlen.  

De akkor mégis mit tehetünk, hogy kapcsolatunk kiegyensúlyozott, harmonikus és szeretet-teljes legyen? Hogy – ha el is múlt a szerelmi-mámor - fennmaradjon  a meleg, mély vonzalom, a tartós társszeretet érzése, minél tovább, lehetőség szerint életen át? Sok mindent, de talán az egyik legfontosabb dolog minél előbb megtanulnunk egymás szeretetnyelvét. 

Az emberek ugyanis különböző módokon fejezik ki egymás iránt érzett szeretetüket. A legfontosabb az lenne, hogy felismerjük saját szeretetnyelvünket és tanuljuk meg a partnerünkét. (A kismacska nem lesz boldog attól, ha sétálni visszük, a virágot hiába simogatjuk, a kiskutya elszalad az öntözőkanna elől…) Lehet, hogy némi erőfeszítést igényel megtanulni a sajátunktól eltérő szeretetnyelvet, azonban minél többet gyakoroljuk, annál jobban belejövünk. És ha fel tudjuk tölteni egymás szeretet tankját, és meg tudjuk adni a másiknak azt, amire szüksége van, amitől ő is szeretve érzi magát, akkor ő is nagyon szívesen viszonozza ezt. Akkor megértjük az ő szeretet-kifejezéseit, és ő is hajlandó lesz arra, hogy megtanulja a miénket. És akkor az egymás iránt érzett szeretetünk akár mélyebbé is válhat, mint a szerelmi eufória idején. Minél előbb és minél jobban tanuljuk meg egymás szeretetnyelvét, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy sokáig, nagyon sokáig meleg harmonikus, kiegyensúlyozott kapcsolatban élhetünk egymással.