A királyfi elvette Hamupipőkét, a szegényember legkisebb fia – miután legyőzi a sárkányt, félszemű óriást, gonosz boszorkát (nem kívánt törlendő) – elnyeri a királykisasszony kezét (hogy a fele királyságról már ne is beszéljünk). A fiatalok szerelme minden akadályt legyőz – a társadalmi különbségeket, a szülői tilalmat, ellenkezést – eljutnak a beteljesülésig, a házasságig. Aztán legördül a függöny, boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Vajon tényleg boldogan élnek? Vajon a szerelem le tudja győzni a hétköznapok monotóniáját? Le tudja győzni a társadalmi, neveltetésbeli, értékrendbeli különbözőségeket?
Amikor szerelembe esünk, azt hisszük, hogy párunk a legcsodálatosabb férfi/nő a földkerekségen. Minden percünket együtt akarjuk tölteni. Minden pillanatban jól érezzük magunkat együtt. Kitölti minden gondolatunkat. Semmi másra nem vágyunk, csak hogy együtt legyünk. Aztán összeköltözünk, összeházasodunk és sokszor pár hónap múlva az öröm tova tűnik. Helyét a megbántottság, harag, csalódottság veszi át. Sajnos nagyon sok párnál van ez így.
Vajon miért? Amikor lángol a szerelem, a fiú leül egy fontos meccset megnézni (mi lehet fontosabb a Manchester United – Barcelona kupadöntőnél?), a lány melléül, hozzábújik, és jól érzi magát. A fiú nézi az izgalmas meccset, és közben ott érzi maga mellett a szeretett lányt, átöleli, simogatja vállát, haját. A lány fejét a fiú ölébe hajtva nézi, ahogy 22 ember kerget egy labdát, ami néha beakad egy hálóba és akkor mindenki nagyon örül és azt hiszi, hogy nincs is ennél jobb dolog a világon. Hiszen a szeretett fiú ujjai szórakozottan babrálnak a hajában, és amikor gól kiált boldogan megcsókolja őt. … Aztán eltelik egy pár hónap, a fiú egyik meccset nézi a másik után, lány egyre ingerültebb. „Mi az Istent tudsz nézni ezen a hülyeségen?” Menjünk inkább sétálni, vagy moziba!” A lány egyre sértettebb, elhanyagoltnak érzi magát. A fiú pedig úgy érzi, hogy becsapták: „ Hiszen azt mondtad, hogy szereted a focit!” A lány nem a focit szerette. A lány szeretett együtt lenni a fiúval, a lány szeretett odabújni hozzá, nem volt ez hazugság. Vagy mégis?
A hormonok hazudtak. A szerelem - bármennyire földhözragadottan hangzik, bármennyire úgy érezzük, mintha lerángatnánk ezt a csodálatos érzést a mennyekből a földre - tulajdonképpen kémiai anyagok, hormonok, ingerületátvivők hatására alakul ki. Feniletilaminnak nevezik azt az anyagot, ami azt a bizonyos rózsaszínű vagy lila ködöt teremti az agyunkban, ami mindent elvakít, amitől semmi mást nem látunk, mint a szeretett lényt. És neki is csak a jó, vonzó oldalát. Különböző vizsgálatok szerint a feniletilamin átlagosan fél-másfél éven keresztül marad magas szinten. Valakinél sokkal kevesebb, már néhány hónap alatt elszáll és néhány, ritka esetben (főleg távkapcsolatoknál, amikor a pár ritkán talákozik) sokkal tovább is tarthat. Azt átlag azonban egy év. És amikor elszáll a mámor, akkor fontossá válnak az addig észre sem vett, vagy lényegtelennek ítélt dolgok. Akkor előfordul, hogy a fiú vagy a lány egy reggel felébred, a párjára néz és nem érti, hogy ki ez az idegen mellette itt az ágyban.
Kérlek, ne rémüljetek meg, ez nem egy törvényszerű forgatókönyv. Nem szükségképpen történik így, mert ha két ember összeillik, ha hasonló az értékrendjük, érdeklődésük, ha mindig tudnak miről beszélgetni, ha össze tudnak csiszolódni, ha jól működnek a hétköznapok, akkor a feniletilamin helyét más hormonok veszik át. Az oxitocin a kötődés, a gyengédség, a szerotonin a boldogság, az endorfin a tartós, kiegyensúlyozott szeretet hormonjai (ponosabban ingerület-átvivő anyagai), amikre aztán ténylegesen lehet egy valódi, tartós, mély társszereteten alapuló párkapcsolatot létrehozni.
A gond az, ha a pár ebben a drogfelhőben, feniletilamin mámorban kötelezi el magát, köt házasságot, akkor bizony könnyen fordulhat elő, hogy kiderül: teljesen mást várnak az élettől. Másképp képzelik el a jövőjüket, karrieri céljaikat, más az értékrendjük, mást várnak a párkapcsolattól. És akkor bizony nagyon hamar a válóperes bíróság előtt vagy jobb esetben válási mediációban találjuk magunkat.
Éppen ezért, mielőtt elköteleződnénk, érdemes szemügyre venni mennyire illünk össze az élet különböző területein. A szenvedélyes szerelem a hab a tortán és a torta hab nélkül nem az igazi. Na de a hab torta nélkül?
Ha segíteni akarsz mások párkapcsolatának jobbátételében vagy úgy gondolod, hogy saját magunknak sem árt, ha birtokában vagyunk annak a tudásnak/képességnek, amellyel saját kapcsolatunkat karbantarthatjuk, nézd meg ajánlatunkat.