A becsúszott gyerek

A pár családdá alakulását megelőzi a döntés: akarnak-e és mikor akarnak gyereket. Ha ezt a döntést nem együtt, közösen hozzák meg, az aláaknázhatja és tönkreteheti a kapcsolatot.

Juli (25 éves marketing menedzser) állandó émelygés, hányinger miatt fordult hozzám. Juli és Sándor már több éve éltek együtt, mielőtt összeházasodtak volna. Mindketten önálló független jó keresetű, vezető állású fiatalok voltak. Közösen bérelték a lakást, felesben fizették a bérleti díjat, a számlákat, mindegyikük magának vett ruhát. Szerették és jól megértették egymást, megosztották a háztartási teendőket. Házasságról nem beszéltek, tudták, hogy egymáshoz tartoznak, és akkor mi szükség van „arra a papírra”?

Amikor Juli váratlanul terhes lett, mégis összeházasodtak. Sándor nem tiltakozott. Természetes volt számára, hogy megtartják a gyereket, de úgy érezte, bekerítették, csapdába csalták. Amikor Panni megszületett, Juli otthon maradt. Sándor nagyon jó apa volt, részt vett a baba fürdetésében, pelenkázásában is. A gondot a pénz okozta. Sándor ugyanis nem adta haza a fizetését. Juli egyáltalán nem is tudta, mennyit keres. Kifizette a számlákat, de Julinak rendszeresen kellett kérnie pénzt kosztra, bevásárlásra. Ezt Juli rendkívül megalázónak érezte, különösen, hogy Sándor rendszeresen megjegyzéseket tett, hogy Juli sokat költ, nem tudja beosztani a pénzt. Ezek a nap-nap utáni kicsinyes viták, az állandó kuncsorgás volt az, amit „nem vett be” Juli gyomra, ez okozta hányingereit.

Közös beszélgetéseink során kiderült, hogy Sándor voltaképpen tudat alatt ezzel bünteti Julit. Nem tudta megbocsátani neki, hogy nem vonta be őt életük legfontosabb döntésébe, hogy kész helyzet elé állította.