Gondolatolvasás

Nóra és Feri négy éve házasok, ma van a házassági évfordulójuk. Feri jó előre felírta a noteszába a dátumot, és már egy hete megvette az ajándékot Nórának. Nóra bensőséges, gyertyafényes, pezsgős vacsorát tervez estére. Feri kedvenc ételét fogja főzni. Hogy idejében végezzen az előkészületekkel, reggel megkérte Ferit, hogy délután fél hatra menjen érte a munkahelyére. Nevetve, de nyomatékosan kérte, hogy kivételesen legyen nagyon pontos. Feri vette a célzást, de úgy tett, mintha nem tudná, miről van szó. Az is átfutott a fején, hogy még egy szál virágot is kell vennie az ajándék mellé, mert azt Nóra nagyon szereti. Évődve, összekacsintva jó hangulatban indultak dolgozni, mindketten várták az estét.

Munkahelyén Nóra - bár elég sok dolga volt - minden szabad percében az estét tervezgette. Elképzelte, hogyan díszíti fel az asztalt, milyen zenét tesz fel a lemezjátszóra. Ferit azonban egymás után érték a kudarcok. Az előterjesztését nem fogadták el, sőt az is igen valószínűvé vált, hogy nem őt, hanem örök riválisát, Tamást léptetik elő projectvezetővé. Egész nap azt várta, mikor beszélhet a főnökkel, de az folyamatosan tárgyalt. Már elmúlt öt óra, amikor végre bemehetett hozzá. A főnök látszólag figyelmesen hallgatta az érveit, de nem reagált rájuk. Végül azt mondta, hogy most mennie kell, de holnap Tamással együtt, hármasban megbeszélhetik a dolgot. Feri így csak fél hat után indult el Nóráért. Útközben még dugóba is keveredett, így csak hat előtt pár perccel ért oda. Útközben a másnapi sorsdöntő tárgyalás részletein gondolkodott

Nóra a kapu előtt várta, meglehetősen feldúlt állapotban. Az első 5-10 percben még mentegette magában Ferit, és a forgalom számlájára írta a késést. De ahogy múltak a percek, egyre dühösebb lett. Úgy érezte, Ferinek egyáltalán nem fontos a házassági évforduló, biztosan el is felejtette. Úgy érezte, férje megbízhatatlan, és egyáltalán nem lehet számítani rá. Ezért amint behuppant Feri mellé a kocsiba, hangos szemrehányás-áradatba kezdett.

Nóra: Egyszer kérek tőled valamit, és azt sem vagy képes teljesíteni. Olyan borzasztóan nehezedre esne, ha egyszer - csak egyetlenegyszer - véletlenül, kivételesen pontosan jönnél értem, amikor megbeszéljük? Legalább egy ilyen fontos napon!
Feri: Hagyjál békén Nóra, rohadt napom volt.
N: (finom antennáival megérzi, hogy valami baj van, félreteszi a szemrehányásokat): Csak nincs valami baj?
F: De, baj az van csőstül.
N: Mi történt?
F: (Feldereng benne, hogy ma van a házassági évforduló. Nem akarja Nóra kedvét is elrontani, és azt sem szeretné, ha túlzottan aggódni kezdene): Semmi különös. Majd megoldom.
N: De igazán, Feri, olyan feldúltnak látszol! Csak nem valami komoly? Mért nem akarod elmondani?
F: Csak a szokásos kellemetlenségek. Ne is törődj vele!
N: (érzi, hogy Feri nem mond igazat, ezért megsértődik, elnémul. magában azt gondolja: Biztosan most jutott eszébe az évforduló és bosszantja, hogy nem vett semmit. Mert neki nem is fontos az egész! Nem sokra becsüli a házasságunkat! Nyilvánvaló, hogy nekem többet jelent a kapcsolatunk, mint neki! Lehet, hogy elege van az egészből, és már azon töri a fejét, hogy hogyan szabadulhatna. Amit én ünnepelni akarok, az neki nyűg és teher.)
F: (fellélegzik, hogy Nóra végre elhallgatott, nem kell válaszolnia a kérdéseire, és visszatér korábbi gondolataihoz: "Az a szemét Tamás! Kihasználta, hogy két napig vidéken voltam kiszálláson, és rögtön keresztbe tett" - Dühösen ráncolja a homlokát)
N: (figyeli Ferit: "Ráncolja a homlokát, biztosan dühös, és boldogtalan. Nem is szeret már. A testem sem kell neki. Igaz az utóbbi években felszedtem pár kilót…De mit csináljak, ha ő a házias ételeket szereti…Nem tudok kétfélét főzni, arra már végképp nincs időm… A combom sem olyan feszes már…Többet kellene sportolnom… De mikor, az isten szerelmére…?)
F: (gondolatai változatlanul a holnapi megbeszélésen járnak: "Be kell bizonyítanom a főnöknek, hogy az én megoldásom ezerszer jobb. Lehet, hogy Tamásé egyszerűbb és látványosabb, de rengeteg buktatója van.)
N: (változatlanul figyeli Ferit: "Látom az arcán, hogy mennyire feszült. Biztosan a váláson gondolkozik. Most azon töpreng, hogyan mondja el… Talán tévedek…)
F: (Tamásnak meg majd jól megmondom a véleményemet a módszereiről!)
N: (Nem, nem tévedek. Látom a tekintetén, milyen dühös, milyen sértett. Azért nem szól hozzám, mert még nem tudja, hogy mondja el. Nekem is el kellene gondolkoznom, hogy kell-e nekem így ez az egész. Az nem lehet, hogy én a lelkemet kiteszem, ő meg szabadulni akar. Akkor talán nekem kellene kiszállni. Most kell eldönteni, amíg még nincsenek gyerekek. Talán mindkettőnknek jót tenne egy kis szünet, hogy kiderüljön, mennyire fontos a kapcsolatunk.) Feri?
F: (éles hangon, mert dühös, hogy félbeszakították a gondolatait): Tessék!
N: Talán mindkettőnknek jót tenne egy kis szünet, egy kis idő külön…
F: (nem érti, és ez még jobban zavarja. Ezért még élesebb a hangja): Mi van? Miféle idő?
N: Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád, miről van szó!
F: (semmit nem ért): Mért, miről van szó?
N: Arról, hogy meguntál. És hogy nekem is kell egy kis idő, amíg eldöntöm, hányadán állok!

Egy nő általában csak akkor vonul vissza, ha úgy érzi megbántották, és mélységesen sértve érzi magát. A nő hallgatása tehát mindig a férfinak szól. A férfi rendszerint megérzi, hogy valami nincs rendben de - magából kiindulva - magára hagyja a nőt, hadd töprengjen, hadd oldja meg egyedül a gondot.