Kirepültek a gyerekek – vége az életemnek?

Nagyon komoly fordulópont, gyakran válsághelyzet egy pár életében mikor a gyerekek elhagyják a családi otthont.

Emmi egy észak-magyarországi kisvárosban élt. Dolgos, jó férje, három gyönyörű gyereke volt. Amíg a gyerekek kicsik voltak, Emmi gyakran panaszkodott, hogy a munka, a háztartás, meg a gyereknevelés túl sok terhet ró rá. Amikor férje vállalkozó lett (autószerelő műhelyt nyitott), és már nem volt szükség a csekélyke adminisztrátori fizetésre, Emmi boldogan otthon maradt, és a gyerekeknek szentelte életét. Egyáltalán nem hiányzott a munka. A gyerekek szépen fejlődtek, okosak voltak, és – hála a gondos anyai nevelésnek – mindhárman jól is tanultak. Olyannyira, hogy egyetemre is mentek. A legidősebb Pécsett, a másik kettő Pesten tanult tovább. Amikor a legkisebb is kollégiumba költözött, a szép ház túl csendes és kihalt lett. S mintha Emmiben is megszakadt volna valami. Férje alig volt otthon, és most vette csak észre, hogy már évek óta csak a gyerekekről beszélgettek. Már nem volt közös témájuk, csak kerülgették egymást a nagy házban. Emmi megpróbált visszamenni dolgozni a kórházba, ahol lánykorában dolgozott, de az eltelt húsz év alatt elfelejtette a szakmát, és a sok ismeretlen műszer között elveszettnek érezte magát. Meg aztán férjének sem tetszett a dolog. Nem volt mindig meleg vacsora, és különben is, hogy néz az ki, hogy az ő felesége alamizsnáért dolgozik. Maradt tehát az otthon, a ház és a háziasszony-szerep.

Emmi gépiesen tette a dolgát. Nem panaszkodott, továbbra is minta-háziasszony volt. Sokszor feltette azonban magának a kérdést, mi értelme az életének. Aztán egyszer csak csomót tapintott a mellében. A szövettan mellrákot igazolt.

A műtét, sugár- és kemoterápia után jöttek el mediációba. Emmi hajlandó volt meghallgatni és megérteni betegségének üzenetét. Megértette, hogy új, saját célt kell találnia. Egy csecsemőotthonban vállalt gondozónői állást, ahol elhagyott, elhanyagolt sérült csecsemőknek és kisgyerekeknek pótolhatta az anyai szeretetet. Károly megértette: felesége nem a pénzért dolgozik, egyszerűen szüksége van rá, hogy túláradó szeretetét, gondoskodó hajlamát kiélhesse. És ezért az sem túl nagy ár, ha nincs mindig meleg vacsora, vagy netalán egyszer magának kell elmosogatnia. Károlyt nagyon megijesztette, megrendítette az a lehetőség, hogy elveszítheti asszonyát. Most értette meg igazán, mit jelent számára Emmi.

A mediáció lehetőséget nyújtott ahhoz is, hogy szorosabbra fűzték kapcsolatukat. Közös szórakozást, hobbit kerestek és találtak. Együtt járnak kirándulni, horgászni. Kézen fogva járják az erdőt, vagy ülnek egymás mellett a vízparton. Emmi nem horgászik, olvas, vagy kézimunkázik, de örül, ha Károlynak sikerül halat fogni. Károly ilyenkor örömében össze-vissza csókolja asszonyát. A halakat azután visszaengedik a vízbe, és elmennek vacsorázni.