Dominancia(harc?)

A házasságban nők számára az érzelmek, a bizalom, a megértés, a biztonság, a meghittség a legfontosabb. Minden más – szex, anyagi háttér – csak ezután következik. 

A férfiak számára is fontosak az érzelmek, de jelentősebb szerepet kap a szex, és igen fontosnak tartja, hogy a kapcsolaton belül is megőrizze függetlenségét. Társától a családi háttér biztosítását várja, amelyről elrugaszkodva belevetheti magát az élet sűrűjébe, a munka, a karrier világába. Cserébe vállalja, hogy biztosítja a család anyagi gyarapodását. És mindig szereti azt érezni, hogy ő a családfő. Rossz esetben ez azt jelenti, hogy az ő akarata érvényesül az élet legtöbb területén, jó esetben csak annyit, hogy első az egyenlők között. A férfinak ez az igénye egyrészt az évszázados társadalmi beidegződésekben, a megszokott családmodellben gyökeredzik, másrészt azonban – minden bizonnyal – van biológiai háttere is.

A férfiak rendkívül ritkán – talán csak egy-két nagyon jó barátjukkal – tartanak fenn egyenrangú kapcsolatot. Szinte minden kapcsolatban, helyzetben versengenek, igen fontos számukra a hierarchiában elfoglalt hely. A férfi számára az erő és férfiasság egyet jelent a dominanciával. Miért lenne ez másként a partnerkapcsolatban, a házasságban?

A nők számára nem igazán fontos a vezető szerep. Nem igénylik ezt partnerkapcsolatukban sem, sőt, a legtöbb nő szeret "felnézni" partnerére. De egyre több nő tiltakozik az ellen, hogy férjének alárendelődjön. Nem vezetésre, dominanciára, hanem egyenrangú társkapcsolatra vágyik. A férfiak nagy része azonban egyszerűen nem tudja érzékelni a szimmetriát. Ha nem érzi, hogy dominál, az egyenlő számára az alárendelődéssel.