Két nem, két világ

Mindannyian tudjuk, a férfiak és nők különböznek egymástól. Itt persze nem azokra a szembetűnő különbségekre gondolunk, amikre a 2-3 éves gyermek rácsodálkozik a fürdőszobában, hanem az eltérő viselkedésre, érdeklődésre, különböző értékrendre, eltérő képességekre. A férfi és nő másképpen érzékeli a világot, másképpen dolgozza fel az információkat, eltérően gondolkozik, különbözőképpen érez, más dolgok fontosak a számára, másképpen viselkedik.

Egészen a legutóbbi időkig úgy gondoltuk: a fiú és lánycsecsemők egyforma adottságokkal, képességekkel jönnek a világra. Egyéni eltérések persze vannak, de a két nem között általában nincs lényegbevágó különbség. A csecsemő agya tiszta lap, melyet szülei, nevelői, tanítói – tágabb értelemben pedig a kultúra, a társadalmi szokások illetve elvárások – írnak tele. Vagyis a két nem viselkedésében, eltérő értékeiben, érdeklődésében mutatkozó különbségeket egészen a legutóbbi időkig kizárólag az eltérő neveltetés, a különböző társadalmi elvárások számlájára írták.

Ma – a genetika és az agykutatás csodálatos fejlődésének köszönhetően – egyre inkább nyilvánvaló, hogy a két nem közti eltérésnek számos genetikai oka is van, sőt, a kutatások azt bizonyítják, hogy a férfi és női agy nemcsak működésében, de szerkezetében, struktúrájában is jelentősen különbözik egymástól.

Persze nem szabad átesnünk a ló túlsó oldalára, és kizárólag a genetikával és az agy strukturális eltéréseivel magyarázni a különbségeket, hiszen a társadalmi elvárásoknak és a nevelésnek is nagy szerepe van.

Mindenesetre, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy különbözőek vagyunk, minden valószínűség szerint boldogabban élhetünk egymással. Megértőbb feleségek – és férjek – leszünk, ellenkező nemű munkatársainkkal is jobban megtaláljuk a hangot.