Aphrodité – Dalma

Dalma gyönyörű, mézszőke göndörfürtös kislány volt. Apja imádta, "kis hercegnőm"-nek szólította, fényképek százait készítette róla. Nemcsak gyönyörű volt, hanem bájos és talpraesett is. Bárkit elbűvölt kedves mosolyával, huncut pillantásával.  problémák serdülőkorában kezdődtek. Dalma nyakigláb kamaszlánnyá serdült. Nem volt már különösen szép – amolyan "tizenkettő egy tucat".

Azonban átlagos külseje ellenére is körüldongták a fiúk, és ő is egyre jobban érdeklődött az ellenkező nem iránt. Folyton szerelmes volt, és boldogan mesélte anyjának hódításait. A szülők viselkedése azonban megváltozott. Most már szidták mindazért, ami azelőtt tetszett nekik. Tiltották a sminket, a feltűnő ruhákat, tiltották a fiúktól, minden percével elszámoltatták, nem engedték buliba, társaságba járni.

Mégis – vagy tán épp ezért? – megtörtént a baj. Dalma 17 éves korában teherbe esett egy osztálytársától. Hatalmas szerelem volt, egymásnak adták szüzességüket, azt tervezték, érettségi után összeházasodnak. Amikor észrevette, hogy terhes, Dalma hirtelen kijózanodott, egyszerre idegennek érezte a fiút. A terhesség-megszakítás után a kapcsolat abbamaradt.

Érettségi után Dalma nem tanult tovább – egy tervezővállalathoz vették fel titkárnőnek. Számtalan férfikolléga udvarolt neki, de Dalma Sándorba, a 35 éves mérnökbe szeretett bele, aki nem volt se túlságosan jóképű, se sikeres, viszont szemmel láthatólag ügyet se vetett rá. Egy vállalati mulatságon Dalma végül elérte, hogy a férfi felkérje táncolni. Mire visszatértek az asztalhoz, már lángolt a szerelem, két hónap múlva pedig megvolt az esküvő.  A házasság azonban nem tartott soká. Kb. egy év múlva egy reggel Dalma arra ébredt, hogy egy „idegen”  fekszik mellette az ágyban. Hamarosan el is váltak.Viharos évek következtek: sok szerelem és még több csalódás. Dalma egyetlen éjszaka, sőt egyetlen pillanat alatt képes volt szerelemre lobbanni. És mindig úgy érezte, "ő" az igazi. A lángoló szerelmet azonban csakhamar kiábrándulás követte. A viharos életnek egy új házasság vetett véget.

Második férje Károly, a fiatal kalaposmester volt. Károly önállósodni akart, de nem érzett hozzá elég bátorságot. Dalma azonban hitt benne, és ettől Károly szárnyakat kapott. Hamarosan virágzó vállalkozást hozott létre. Dalma is – csak úgy, a maga szórakozására – megpróbálkozott a divattervezéssel, és modelljei nagy sikereket arattak. Károly imádta asszonyát, tenyerén hordozta, minden jóval elhalmozta, leste minden kívánságát. Dalma azonban egyre kevésbé érezte jól magát aranykalickájában. Kifelé tekingetett, és bizony egyszer-kétszer meg is csalta férjét. Pedig a férfi egyre forróbban ragaszkodott hozzá. Hiába. Egy este Dalma egyszerűen elment otthonról, és reggel Krisztián, a bárzongorista mellett ébredt fel. Soha többet nem tért haza.

Krisztián tehetséges jazz-zongorista volt, de nem volt elég önbizalma, ezért nem ért el sikereket a pályán.  Dalma szerelme, hite őt is megváltoztatta. Hamarosan saját együttest szervezett, és külföldi szerződést is kaptak. Dalma gondolkodás nélkül követte Krisztiánt az ismeretlenbe. Pedig a férfi megcsalta, megalázta Dalmát, kihasználta, méltatlanul bánt vele. És Dalma mégis, – vagy tán épp ezért? – egyre jobban szerette. Aztán egy napon egyetlen fillér nélkül egyedül találta magát a párizsi hónapos szobában: Krisztián egy tengerjáró hajóra szerződött, és szó nélkül otthagyta őt.

Dalma összeomlott. Napokon át nem evett, nem aludt, csak sírt szakadatlanul. Szállásadónője, egy gyermektelen özvegyasszony hallotta meg a sírást. Magához vette, vigyázott rá. Állást is szerzett neki: egy divatszalonban. Hónapokba telt, mire Dalma kilábalt a depresszióból. Újra rajzolni kezdett, sőt beiratkozott egy tanfolyamra, ahol divattervezést tanult. Egy-két modelljét el is készítették. A divatszalonban ismerkedett meg Ferenccel. Két kellemes estét és egy forró éjszakát töltöttek együtt, mielőtt a férfi hazatért. Dalma újra szerelmes lett, éjszakánként a férfiról álmodott. De Ferenc alig jelentkezett, néha egy levél, egy-egy telefon…

Aztán egy napon eljött a férfi. "Csomagolj!" – mondta. "Hazaviszlek, nem tudok nélküled élni!" És Dalma csomagolt. Hamarosan megtartották az esküvőt, és egy év múlva megszületett kisfiúk, Roland.  Évekig minden a legnagyobb rendben volt. Dalma szerette férjét és imádta kisfiát. Roland már iskolába járt, amikor Dalma egy bevásárlóközpontban egyszer csak rosszul lett. Úgy érezte, hogy nincs elég levegő, mindjárt megfullad. A szíve szörnyen gyorsan kalapált, kapkodta a levegőt, elöntötte a verejték, egész testében remegett. Ferenc nagyon megijedt, különösen, hogy a rosszullétek többször is ismétlődtek. Egyik orvostól a másikig hurcolta Dalmát. De minden vizsgálat negatív volt, azt mondták, a rosszullétek idegi eredetűek. A diagnózis: pánikbetegség. Egy idő után Dalma annyira félt a rosszulléttől, hogy egyedül el sem mert menni otthonról. Nem értették: mi okozhatja a bajt, hiszen házasságuk boldog, anyagi gondjaik nincsenek, Dalmának dolgoznia sem kell, gyerekük egészséges, gyönyörű és okos, vagyis minden a legnagyobb rendben van. De Dalma kíséret nélkül nem tette ki a lábát a házból. Hogyan is érthették volna, hogy Dalma önmagától fél. Attól, hogy újra szerelmes lesz, és mindent romba dönt. Ezért ítélte önkéntes szobafogságra magát. A gyógyulást Aphrodité kreatív oldalának fejlesztése hozta meg. Újra rajzolni kezdett, és férje segítségével önálló divatszalont nyitott. Arra azért mindig vigyázott, hogy elsősorban nőkkel vegye körül magát.