Nőtípusok – a bennünk élő istennők

Mi a normális?

A hagyományos felfogás szerint a "normális" nő az, aki megfelel az "átlagnak" - vagyis egy modellnek, egy olyan szerep-együttesnek, amit a társadalom aktuálisan a nőtől elvár. Valamennyien tudjuk azonban, hogy nő és nő között óriási különbségek vannak. Ami az egyik nő számára létfontosságú, annak a másik számára esetleg nincs, vagy alig van jelentősége.

Freud és Jung

A modern pszichológia hajnalán Freud a mai kor kívánalmaihoz képest kissé sematikus nőképet vázol fel: az a nő, aki nem oldódik fel teljesen a hagyományos női szerepekben, az valamiképpen kóros, természetellenes, valamifajta "férfi komplexusban" szenved. Tanítványa C.G. Jung árnyalja a képet. Szerinte minden férfinak van női és minden nőnek férfi oldala. (animus - anima.) A női személyiséget Jung szerint is a befogadás, a táplálás vágya, a passzivitás jellemzi, míg a racionalitás, az objektív döntések meghozatalának képessége férfi-tulajdonságok. Jung azonban nem tekinti feltétlenül kórosnak az eszes, kompetens nőt, mindössze annyit állít, hogy erős aninusszal rendelkezik. Ugyancsak Jung vetette be a pszichológiába a kollektív tudattalan és az őstípus (archetípus) fogalmát.

Az istennők

Jean Shinoda Bolen amerikai pszichológusnő Jung őstípusaiból kiindulva a görög-római mitológiához visszanyúlva alakította ki hét női alaptípusát. Tiszta típusok persze nincsenek, vagy legalábbis rendkívül ritkák. Ugyanabban az asszonyban egy időben több "istennő" is lakozik.

Az istennőket Bolen – a férfiakhoz fűződő viszonyuk alapján – három csoportra osztja. Az első csoportba a "szűz istennők" Artemisz, Athéné és Hesztia tartoznak. Közös jellemzőjük hogy megállnak a saját lábukon, önbecsülésük nem függ párkapcsolattól, külső elismeréstől. A második csoportot – melybe Héra, Deméter és Perszephoné tartoznak – Bolen "sebezhető" istennőknek nevezi. Közös bennük a fuggőség, a dependencia igénye, az, hogy önbecsülésük, identitásuk külső – elsősorban férfiakhoz fűződő – kapcsolataiktól függ. Éppen ezért sebezhetők: a legfontosabb kapcsolat megromlása vagy elvesztése teljes összeomláshoz vezethet. A harmadik csoportba egyetlen istennő, Aphrodité tartozik. Nem szűz – de nem is sebezhető, de mindkét csoporttal mutat rokon vonásokat.

Miért jó, ha ismerjük a bennünk élő istennőket?

Hangsúlyoznunk, hogy tiszta típusok nincsenek, vagy legalábbis rendkívül ritkák. Ugyanabban az asszonyban egyidőben több "istennő" is lakozik, ráadásul életünk folyamán – külső hatások és belső fejlődés eredményeként – változunk, ami azt is jelentheti, hogy más istennő veszi át a vezető szerepet. Akkor mégis mi értelme van a tipizálásnak? Az istennőkről, őstípusoktól azért érdemes tudomást szereznünk, hogy segítségükkel jobban megértsük – és elfogadjuk – magunkat, kapcsolatainkat, szüleinkhez, gyermekeinkhez, de mindenekelőtt a férfiakhoz illetve munkánkhoz fűződő viszonyunkat.

Az istennők voltaképpen személyiségünk részeit, legfontosabb vágyainkat, értékeinket jelképezik. Minden istennőnek vannak pozitív és negatív oldalai. Ha felismertjük a személyiségüket meghatározó 2-3 domináns istennőt, a legfontosabb az, hogy elfogadjuk őket. Ismerjük fel domináns istennőink a pozitív oldalait, támaszkodjunk képességeikre, de ismerjük fel, és amennyire tudjuk, küszöböljük ki a negatívakat. Arra is módunk van, hogy más istennőket is "megidézzünk", azaz fejlesszük személyiségünk eddig háttérbeszorult oldalait.