Héra – Ildikó

Ildikó kedves, barátságos, problémamentes kislány volt. Szívesen segített anyjának a konyhában, zokszó nélkül szolgálta ki apját és bátyját, együttérzőn hallgatta anyja könnyes panaszáradatát. És igen gyakran volt mit hallgatnia. Mert a szülők házassága igen rossz volt: egymást érték a hangos, néha tettlegességig fajuló veszekedések. Ilyenkor Ildikó elbújt a szobájában, és saját családról álmodozott. Okos, kedves gyengéd férjről, aki sosem jön haza részegen, és persze mindennél jobban szereti őt, a feleségét.

16 évesen lett először szerelmes. Csaba kissé félszeg, átlagos külsejű fiú volt, de nagyon okos, az osztály egyik legjobb tanulója. Titkokban eljegyezték egymást, elhatározták, hogy érettségi után azonnal összeházasodnak. Ildikó albérletet keresett, eldöntötte: nem tanul tovább, dolgozni fog, hogy Csaba tanulhasson. Maradéktalanul boldog volt, órákon át próbálgatta, gyakorolta új aláírását, leendő asszonynevét. Csaba egyetemi felvételije azonban nem sikerült. A nagybátyja meghívta nyárra Amerikába. A fiú fogadkozott, hazatérése után, szeptemberben megtartják az esküvőt. Azonban Csaba disszidált, a gazdag, gyermektelen nagybácsi beíratta egy jó nevű amerikai egyetemre. Ildikó teljesen összeomlott, csak sírt, sírt, nem evett, nem aludt, végül bevett egy levéllel az anyja fiókjában talált altatóból. Az orvosi segítség szerencsére idejében érkezett.

Egy irodában kezdett dolgozni, csupa nő között. Munkáját jól végezte, elismerték, fizetésemelést is kapott, mégis hamar belátta, ez az élet nem neki való. Barátnői hívására el-elment néha esténként szórakozni, de az ott megismert fiúk csak kalandot kerestek, nagyítóval sem lehetett köztük "férjnek valót" találni. Elhatározta tehát, hogy tovább tanul. Egy műszaki főiskolára vették fel, ide sok fiú járt, de Ildikó évfolyamtársai többségénél 2-3 évvel idősebb volt. Másodéves korában egy tanárába szeretett bele.

Zsolt 38 éves, nagytehetségű, jóképű, elvált férfi volt, 2 gyerek apja. Nagy nőcsábász hírében állt Igen hamar felfigyelt Ildikóra, aki mindig az első padsorban ült, és ábrándos bociszemekkel figyelte, szinte itta minden szavát. A kapcsolat Zsolt részéről minden bizonnyal csak a szokásos flörtnek indult, azonban a férfit elbűvölte a lány teljes odaadása, száz százalékos elköteleződése, ahogyan minden célját, ambícióját a férfi érdekeinek rendelte alá. Hamarosan összeházasodtak. Csodálatos évek következtek ezután. Ildikó kimaradt a főiskoláról, s bár levelező tagozaton megszerezte a diplomát, nem állt munkába, férjének segített, az ő egyetemi karrierjét, később üzleti vállalkozásának sikerét egyengette. Mindent megtett, amire a férjnek szüksége volt. Nemcsak felesége, hanem titkárnője is volt: cikkeit gépelte, ügyeit rendezte, intézte, kongresszusokra, üzleti útjaira elkísérte. Nagy házat vitt, vacsorákat, partikat adott, és finom érzékkel mindig azokat az embereket hívta meg, akik a férfi karrierét, vagy üzleti sikerét előmozdíthatták.

Zsoltot kinevezték professzornak, és a találmányok hasznosítására alakult cég is felvirágzott. Ildikó úgy érezte, itt az idő, hogy teljessé tegyék a családot, megszületett tehát kicsi Zsolt, a trónörökös. Karriere csúcsán azonban Zsolt újra elkezdett kifelé tekintgetni. Hódításokra volt szüksége, hogy fiatalnak, erősnek, férfinak érezze magát. Ildikó finom érzékével szinte mindig megsejtette a veszélyt. Hatalmas jeleneteket rendezett, melynek során a férfi mindig szavát adta, hogy ez a flört volt az utolsó. És valószínűleg komolyan is gondolta. A jeleneteket nagy összeborulások követték, másnap azonban minden kezdődött előröl.

A katasztrófát az okozta, amikor az egyik titkos viszonyban, a húszéves bomba-csinos lány terhes lett. Zsolt nem akart válni, azt mondta, szereti Ildikót és a gyereket, no meg összeköti őket a kft és a megszerzett vagyon is, de Zsuzsával sem szakított. Ildikó tajtékzott. Tomboló dühe nem férje, hanem a "másik" nő, a szemérmetlen, gaz csábító ellen irányult. Mindent megtett, hogy megsemmisítse: napjában hússzor felhívta telefonon, ocsmány szavakkal illette, fenyegette, névtelen levelet írt főnökének, szüleinek. Figyelte, követte őket, még magándetektívet is fogadott. A helyzet oly mértékben tarthatatlanná vált, hogy Zsolt elköltözött otthonról.

Ezután Ildikó teljesen összeomlott. Öngyilkosságot kísérelt meg, és minden bizonnyal komolyan gondolta. Több napig feküdt eszméletlenül az intenzív osztályon, és csak a csodának - meg persze a gondos orvosi kezelésnek - köszönhető, hogy sikerült visszahozni az életbe. A lelkiismeret furdalástól gyötört Zsolt hazaköltözött, de továbbra is látogatta Zsuzsát.

Csakhamar hasi fájdalmak jelentkeztek. A nőgyógyász előrehaladott méhnyakrákot állapított meg. (Három éve nem járt szűrővizsgálaton.) Ildikó szinte megkönnyebbüléssel vette tudomásul a végzetes diagnózist. Egy évvel a betegség felfedezését követően a műtét, a sugárkezelés és a kemoterápia ellenére meghalt.