Főállásban feleség/menedzserfelelség

Igazi, elhivatott feleségnek még ma is sokan azt tekintik, aki saját magát és céljait feltétel nélkül alárendeli a család érdekeinek, akinek a család elsőbbsége megkérdőjelezhetetlen. Ebben a hagyományos házasságmodellben a férfi munkájával vagy vállalkozásával biztosítja a szükséges javakat, a nő pedig vezeti a háztartást, és részben a gyerekek jóllétéért és fejlődéséért felel, másrészt az otthon rendjét, békéjét, nyugalmát biztosítja. A modell jól működik, ha mindkét fél szükségleteinek megfelel.

Természetesen ez a munkamegosztás – minden más tényezőtől, például a nő hivatásérzetétől, tehetségétől és elképzeléseitől függetlenül is – csak ott jöhet létre, ahol a férfi jövedelme lehetővé teszi, hogy felesége otthon maradhasson. Mivel ezek a férfiak általában vezető beosztásban dolgoznak, vagy vállalkozók, nevezzük az ilyen „főállásban feleségeket”, a menedzsernők tükörképeként menedzserfeleségeknek.

A főállású feleség teremti meg a férje számára a biztos hátteret, a „hátországot”, ahonnan elrugaszkodhat, hogy új meg új csatákba induljon. Rajta múlik a család stabilitása, nyugalma, derűs légköre. Számos vezető vagy vállalkozó szerint a hosszú, boldog házasság titka az, ha a házastársak minél kevesebbet látják egymást; ilyenkor ugyanis nem jut elég idejük veszekedésre sem. Ennek a feltételnek azután maximálisan igyekeznek megfelelni. A napjainkban szokásos, és általánosan elfogadott menedzser-életforma, a napi 10, 12, nemegyszer 14 órai munka azonban súlyosan családellenes. Hiszen a feleség, a gyermekek – kimondott vagy kimondatlan – hiányérzete számos konfliktus, stressz forrásává válik. És nem biztos, hogy ez a rendkívüli leterheltség elkerülhetetlen, és feltétlenül szükséges.

A menedzserfeleség legfőbb problémája tehát az egyhangúság, a bezártság, az állandó hiányérzet. Mondanunk sem kell, hogy Artemisz, Athéné és Aphrodité tökéletesen alkalmatlan az ilyen típusú a menedzserfeleség szerepre. Sosem tudnak oly mértékben elköteleződni egy férfi mellett, hogy önállóságukat, saját céljaikat feladva, párjuknak szenteljék életüket. Nem elégítik ki őket a hagyományos női szerepek. Ez azonban ritkán okoz gondot, hiszen fel sem vállalják ezt a szereposztást, vagy ha mégis, hamar szétfeszítik a korlátokat.

Déméter és Hesztia tűrik legjobban az egyedüllétet. Déméter csak látszólag főállású feleség, valójában főállású anya. Ha gyermekei vannak – teljesen lefoglalja az anyaszerep. Magára vállalja a háztartás, a gyermeknevelés minden gondját, a férfi nyugodtan szentelheti életét munkájának. Gyerekeinek él, róluk gondoskodik, tanul velük. Demetereket találunk a szülői munkaközösségek élén, ha pedig már cseperednek a gyerekek, akkor a jótékonysági egyletekben.

Hesztia jól érzi magát egyedül is. Kiváló feleség lehet, Boldogan marad otthon, őrizni a házi tűzhelyet. A házimunkát ugyanis nem nyűgnek, hanem kielégítő és értelmes tevékenységnek érzi. Mindenre ráér, sosem sürgeti az idő, szinte feloldódik a munkában. Egy elfoglalt férj mellett sem érzi elhanyagolva magát, ha dönthet az otthon, a háztartás minden kérdésében, anyagi gondja nincs, leköti a - hasznosnak és teljes értékűnek érzett háztartás, azt csinálhatja, amihez kedve van. Látszatra függő helyzetben a férje árnyékában él, azonban mindig megőrzi belső autonómiáját.

Perszephoné szívesen alkalmazkodik férjéhez, ha érzelmi szükségletei kielégülnek. Egy igen elfoglalt menedzser mellett is jól érzi magát, ha elegendő szeretetet, törődést, gyengédséget kap. Akkor napközben elfoglalja magát barátnőivel, édesanyjával, mindennapi apró teendőkkel, este pedig derűsen várja haza "urát". De ha érzelmileg elhanyagolják, akkor szenved, de igen ritkán lázad. Napjai szürkék, egyhangúak, csak vár, hogy történjen már valami.

Héra, az igazi hivatásos feleség, a feleségszerep betölti egész életét. egész életét házassága tölti ki, Minden örömét, boldogságát, férjétől, a kapcsolattól várja. Csak annyit kér, hogy a férfi méltányolja őt, és lehetőleg minél több időt töltsenek együtt. És persze legyen hűséges, odaadó férj.Akkor lenne igazán boldog, ha a nap 24 óráját férjével tölthetné, de ez csak annak a kevés asszonynak adatik meg, akik családi vállalkozásukba bevonhák párjukat. Egy nagyon elfoglalt menedzser mellett Héra talán minden nőtípus közül a legboldogtalanabb. Meglepő módon a legjobban őt viseli meg a helyzet. Meglepő, hisz voltaképpen ezt akarta: egy sikeres – ámde igen elfoglalt – férfi felesége lett. Héra azonban – cserébe önfeláldozásáért – részese akar lenni a férfi életének, sikerének. Csak annyit kér, hogy a férfi méltányolja erőfeszítéseit, vonja be munkájába, ossza meg vele gondolatait, terveit. De ezt a legritkább esetben kapja meg. És Héra elhanyagoltnak, kifosztottnak, áldozatnak érzi magát. És persze féltékeny, hiszen sohasem tudhatja...

Számos főállású feleség küszködik a legkülönbözőbb szervi problémák miatt. Mindannyiukra jellemző, hogy lelkiismeret furdalást, bűntudatot éreztek azért, hogy nem boldogok."Szinte szégyellem magam, amiért boldogtalan vagyok" – mondta Márta, (36 éves háztartásbeli menedzserfeleség, két 12 és 14 éves kislány anyja) "Hiszen mindenem megvan. A férjem rendes ember, sosem csalna meg – persze ideje sincs rá. A gyerekeim okosak, egészségesek, de egyre kevésbé van szükségük rám. Anyagi gondjaim nincsenek, ott a gyönyörű ház, a kert, saját autó. Van szabadidőm, azt csinálhatok, amit akarok. De semmi sem okoz örömet. Más kevesebbtől is boldog lenne. És nekem mégis hiányzik valami. Lehet, hogy nem vagyok normális?"