Mitől jó a kommunikáció?

A kommunikáció nélkülözhetetlen

A jó párkapcsolatban nélkülözhetetlen a jó kommunikáció. Sok éves tanácsadói gyakorlatunk alapján elmondhatjuk, számtalan kapcsolat megy tönkre azért, mert a partnerek rosszul kommunikálnak egymással.

A párkapcsolat akkor működik megfelelően, ha a partnerek szükségletei egyensúlyban vannak és kielégülnek. Ehhez azonban az szükséges, hogy szükségleteinket felvállaljuk, és kommunikálni is merjük őket. Sokan azonban – főként a nők – félnek igényeiket, vágyaikat kifejezni. Az önérvényesítést a párkapcsolatban, a családon belül önzésnek tartják, amit nem engedhetnek meg maguknak. Attól félnek, hogy akkor kevésbé lesznek szeretetre méltóak. Másrészt úgy gondolják, hogy a másiknak tudnia kellene! Kutya kötelessége kitalálni, hiszen annyira nyilvánvaló. Ő is látja, hogy csöpög a csap, miért nem hív szerelőt? Miért kell szólni ezért?

Pedig az önérvényesítés korántsem azonos az önzéssel. Ha felvállaljuk a felelősséget saját igényeink és céljaink megvalósításáért, ezzel nem veszélyeztetjük szeretetkapcsolatainkat. Sőt! Egy elégedetlen, frusztrált feleség, aki úgy érzi, hogy nem számít, nem becsülik, csak kihasználják, sokkal kevesebb szeretetet, elfogadást tud nyújtani férjének, gyermekeinek.

Ha törekszünk céljaink, igényeink vágyaink megvalósítására, harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb személyiséggé válunk, s ezzel családunk, párunk is csak nyerhet.

A kommunikáció tanulható

Valamennyien megtanulhatjuk (A párkapcsolatok anatómiája tréning) azokat a készségeket, melyekkel megvalósíthatjuk önmagunkat, s egyúttal jobb irányt adhatunk kapcsolatainknak is.

Önérvényesítés a párkapcsolatban

Az önérvényesítés egyik legfőbb akadálya a családban, párkapcsolatban az, hogy feltételezzük: a másik úgyis tudja, mit érzünk, mit szeretnénk, mire van szükségünk. Pedig ez gyakran óriási tévedés! Az önérvényesítés az önfeltárással kezdődik, ami egyszerűen azt jelenti, hogy megmondjuk: mit érzünk, mit gondolunk, mit szeretnénk, mire van szükségünk.

Az önfeltárásnak kétség kívül vannak kockázatai. Felszínre hozhat nézetkülönbségeket, konfliktusokat, s ha kimondjuk igényeinket, szükségleteinket, vissza is utasíthatnak bennünket. Sokkal fontosabbak és jellemzőbbek azonban az előnyei: megelőzi a félreértéseket, a kapcsolatok sérülését. Ha magunkban rágódunk egy problémán, anélkül, hogy kimondanánk érzéseinket, a probléma egyre nő, egyre több indulat tapad hozzá. Lássuk az alábbi példát:

Nóra és Feri a hálószobában, ágyban szoktak TV-t nézni. Általában Feri marad fenn tovább, Nóra gyakran elalszik film közben. Ma este Feri meccset néz, és a háttérzajtól Nóra nem tud elaludni. Csak annyit kellene mondania: "Légy szíves halkítsd le a tévét, mert nem tudok elaludni." De nem szól, nem akarja (nem meri) korlátozni a férjét. Csak hánykolódik az ágyban, és egyre dühösebb. Egyre jobban haragszik Ferire, amiért nem veszi észre, hogy mennyire szenved.

A férfit viszont teljesen leköti a meccs, legszívesebben maga is együtt kiabálna a nézőkkel, csak nagy nehézségek árán fogja vissza magát, mert tekintettel van az asszonyra. Éppen ezért rendkívül megdöbben, amikor Nóra – mintegy félórányi hánykolódás után nekitámad: „Mikor lesz már vége ennek a rohadt meccsnek? Holnap hajnalban kelek. Holtfáradt leszek. biztos migrénem is lesz. És mindezt a te átkozott önzésednek köszönhetem!” 

Láthattuk, a fél óra elég volt ahhoz, hogy Nóra az önalávetéstől az agresszivitásig jusson el. A támadás Feri számára nemcsak váratlan, hanem roppant igazságtalan is – hiszen ő pont az asszony nyugalma érdekében fogta vissza magát. Az este veszekedéssel, ért véget, mindketten megbántva, sértetten aludtak el.