Hogyan lesz a vitából veszekedés

Az  emberek többsége utálja a veszekedést. Mégis: nincs párkapcsolat veszekedés nélkül.Baj ez? Talán igen, talán nem.

Sokan azt hiszik, hogy „akkor jó egy kapcsolat, ha nincsenek konfliktusok”, vagy: „a konfliktus kapcsolat romlásának a jele”. Olyanok is akadnak, akik szerint „Ha a házastársak veszekszenek egymással, annak a házasságnak befellegzett!”

Mit jelent mindez? Azt hogy a nézeteltérés, az érdekütközés, a konfliktus – a közhiedelem szerint – rossz dolog, abban valaki okvetlenül „hibás”. A vitát, a veszekedést tehát feltétlenül, mindenáron kerülni kell. Ha mégis kirobban, akkor azt kell eldönteni, hogy kinek van „igaza”, illetve ki a „hibás”. Ezek az általánosan elterjedt téves elképzelések pedig meggátolják a kapcsolat fejlődését, megakadályozzák a kreatív konfliktusmegoldást. 

Pedig a konfliktus önmagában nem rossz, nem feltétlenül kerülendő dolog. Ütközések, nézeteltérések minden kapcsolatban előfordulnak időről időre. Az emberek nagy része – a fent említett tévhitek miatt – mégis szőnyeg alá söpri a konfliktusokat. Pedig ha elfedjük,  eltagadjuk (önmagunk elől is) a problémákat, akkor azok egyre kezelhetetlenebbé válnak. Nő a hiányérzet, a düh, a sértettség érzése. Előbb utóbb annyi sérelem gyűlik össze, hogy nincs az a szőnyeg, ami eltakarná.  És elég egy apróság - az a bizonyos utolsó csepp -  és a felhalmozódott sérelmek kitörnek, mint a vulkán.

Miért félünk a konfliktusoktól? Mért nem merünk szembenézni velük? Félünk, hogy sérül a kapcsolat, félünk, hogy elveszítjük az önuralmunkat, de főként attól félünk, hogy veszítünk. Mert a konfliktust hatalmi harcként éljük meg, amelyben az egyik fél feltétlenül nyer, a másik pedig veszít. A hatalmi harcban pedig nyerni sem fenékig tejfel. Hiszen a vesztes partner nehezteléssel, sértődöttséggel válaszol, s ha teheti, visszavág. S ha nem teheti – akkor is sérül a kapcsolat.

Mi kell egy jó kis veszekedéshez? Először is ellentét, konfliktus. De ebből még nem szükségképpen lesz veszekedés. Meg lehetne beszélni, felnőtt emberként megoldani.

A "jó" veszekedéshez az is szükséges, hogy mereven ragaszkodj saját álláspontodhoz, és eszed ágában ne legyen meghallgatni, figyelembe venni a másikét. Hiszen amit ő mond, az eleve hülyeség. Ebből már egyenesen következik a kritika, hibáztatás, a partner szándékainak kétségbe vonása, viselkedésének megbélyegzése. Profi veszekedők azonban ezzel még nem érik be. Megfűszerezik a diskurzust sértegetéssel, gúnnyal, a másik személyiségének leértékelésével, megalázásával. És már el is jutottunk a végkifejlethez: sok kiabálással, sőt ordítással, övön aluli ütésekkel elérhetjük, hogy akár életre szóló sebeket ejtsünk egymáson. (És legény vagy lány legyen a talpán az a párkapcsolati tanácsadó, aki be tudja gyógyítani ezeket a sebeket.)

Pedig a konfliktusmegoldásnak van vereségmentes módszere is. Mindössze annyi kell hozzá, hogy mindkét fél őszintén elfogadja a másik nézeteit, igényeit, szükségleteit, anélkül hogy feladná a sajátjait. És képes legyen őszintén, hátsó szándékok, hátsó gondolatok nélkül képviselni azt. Ezután már csak le kell ülni, és közösen megtalálni azt a megoldást, ami mindkét félnek a leginkább megfelel.

Ha kölcsönösen elköteleződünk a konfliktus erőszak- és vereségmentes megoldása mellett, akkor biztosan fogunk találni olyan megoldást, ami mindkettőnknek megfelel. Lehet, hogy a megoldás nem lesz "tökéletes" – legyen csak "elég jó"! Gyakran előfordul, hogy kompromisszumra van szükség. Sok ember szótárában a kompromisszum egyenlő a megalkuvással. A kompromisszum valóban engedmény – de nyereség fejében. Sőt: kölcsönös engedmények, kölcsönös nyereség fejében. Így van ez az üzleti életben és az emberi kapcsolatokban is, egy jól működő párkapcsolatban pedig egyszerűen nélkülözhetetlen.

Másrészt az is lehetséges, hogy kompromisszumra sincs szükség. Ha nem az a kérdés, hogy „kinek van igaza”, vagy még inkább, hogy „ki a főnök”, akkor esetleg találhatunk olyan megoldást, amiben mindkét fél igényei, vágyai kielégülnek. Ha az a kérdés, hogy moziba menjünk-e vagy táncolni, akkor – ha elfogadjuk párunk kívánságát a mienkkel egyenértékűnek – nem kell mást tennünk, mint a „vagy” szócskát „és”-re cserélni. Higgyétek el, az ehhez hasonló nyertes-nyertes megoldás sokkal gyakoribb, mint gondolnátok! Csak jó szándék, türelem és egy cseppnyi kreativitás kell hozzá.

Ha segíteni akarsz pároknak (vagy akár magadnak), ha meg akarod tanulni - és tanítani a konfliktuskezelés vereségmentes módszereit, segíteni akarsz a megfeneklett, válságba került párkapcsolatokon, gyere el Párkapcsolati Tanácsadó képzésünkre, amiről itt tudhatsz meg többet.