A stressz élettani hatásai

Hogyan befolyásolja a stressz a szervezet működését?

Az állatvilágban, de még a primitív emberi társadalmakban is az életben maradás feltétele az, hogy az egyén azonnal felismerje a veszélyt és eldöntse: küzd vagy menekül. Veszélyhelyzetekben az ideg- és hormonrendszer azonnal adrenalint és mellékvese-kéreg hormonokat (kortizolt) mozgósít, s minden szerv működését a küzdés vagy menekülés szolgálatába állítja.

Példaképpen idézzük emlékezetünkbe, mi történik, ha békésen sétálunk az utcán, és a kerítésnek nekiront egy vérszomjasan ugató, vicsorgó kutya. Szívünk hevesen, szinte a torkunkban dobog, gyorsabban kapkodjuk a levegőt, gyomrunk összeszorul, s még hátunkon is feláll a szőr. (Hasonló – bár nem ennyire drámai, viszont tartósabb – hatást válthat ki főnökünk packázása vagy anyósunk állandó zsörtölődése is.)

Ezek hatására bonyolult – egymással kölcsönhatásban álló változások játszódnak le a szervezetünkben (a stressz élettani hatásai). E hatások összességeként szervezetünk készen áll a veszély elhárítására. Érzékszerveink kiélesednek, gondolkodásunk tisztul, reakcióink gyorsulnak, izmaink erőtől duzzadnak, s elegendő cukor és oxigén áll rendelkezésükre a hatékony, gyors, erőteljes működéshez. Minden az izomműködés – a menekülés vagy küzdelem – szolgálatában áll.

Tartós, vagy túl gyakori stressz

Mindez roppant hasznos, sőt elengedhetetlen a macskának, ha kutyával kerül szembe, és az ősembernek sem volt más választása, ha mamuttal találkozott, mint elfutni, vagy harcba szállni vele. A mai stressz természete azonban nagymértékben változott. Ritkán kerülünk szembe olyan szituációval, ahol a fizikai harc vagy menekülés megoldást jelentene. Nem rugdoshatjuk le a kekeckedő ügyfelet a lépcsőn, nem túl hasznos, ha rávágjuk főnökünkre az ajtót, a házastársi konfliktust nem viszi előre, ha tányérokat vagdosunk párunk fejéhez. A társadalmi játékszabályok rákényszerítenek, hogy uralkodjunk magunkon.

Ha a stresszhelyzetet testi reakció – küzdés vagy menekülés – követi, akkor a szervezet egyáltalán nem vagy alig károsodik. Akkor sincs veszély, ha a harag, bosszúság, indulat csak átmeneti, könnyen lereagáljuk, vagy gyorsan túltesszük magunkat rajta. Ha azonban az élettani válasznak – a társadalmi következmények miatt – nincs szabad tere, tartós, vagy túl gyakran ismétlődik, akkor a testet halmozódó negatív hatás éri, ami akár betegséghez is vezethet.