Általában mindenkinek jó esik, ha szívességet tesznek neki, ami megkönnyíti az életét (bár vannak akik nehezen fogadják el még az apró szolgálatokat is.) Akinek ez az elsődleges szeretetnyelve az úgy gondolja, hogy nem a szavak, hanem a tettek számítanak. Abból érzi, hogy szeretik, hogy a másik mit tesz meg érte. Abból érzi, hogy szeretik, ha a másik észreveszi, hogy valamire szüksége van, segít neki, megkönnyíti az életét.
Szívesség, ha az asszony a férj kedvenc ételét főzi, és az is, ha a férfi ágyba viszi a szeretett nőnek a kávét, vagy lemossa a kocsiját.
Chapman szerint a másik fél által elvégzett feladatok (bevásárlás, főzés, mosás, takarítás stb.) kicsiny szolgálatként, szívességként foghatók fel – azonban véleményünk szerint ez tévedés. A háztartás közös üzem – a feladatokon arányosan kell(ene) osztozni, ezeket a teendőket akkor is el kell végezni, ha egyiküknek sem a szívesség szeretetnyelve. (A nők nagy része pl. azért nem tudja igazán szeretet-megnyilvánulásként értékelni a férfi szívességeit, mert úgy gondolja, hogy ő napjában több tucat hasonló "szívességet" tesz, de nem szeretetből, hanem mert muszáj. Persze mindenképpen – és mindkét részről – érdemes méltányolni a fáradozást és az erőfeszítéseket.
A szeretetből végzett szívesség azt jelenti párunknak, hogy figyeltünk rá, fontos nekünk, örömmel tesszük meg amit kér (vagy pláne, amire vágyik).
A szívességből tett feladat(át)vállalás azt jelenti, hogy azért csinálom, hogy a páromra kevesebb teher háruljon. Figyelek rá, észreveszem, hogy mire van szüksége, gondolok rá, hogy mi a fontos a számára. Teljesítem a kéréseit, szívesen - szeretetből, nem kényszerből - húzódozás nélkül, jó szívvel, morgás szájhuzigálás nélkül. Magától, önállóan, szabadon.
Figyelmetlenség, önzés, a másik (ki)használása