Miért értjük félre egymást?

A férfi és a női kommunikáció igen jelentősen eltér egymástól, s ez félreértések tömegét okozza a két nem kapcsolatában. Ha nem ismerjük és nem értjük a két nem közti alapvető kommunikációs különbségeket, akkor a másik szavainak, tetteinek gesztusainak megítélésében óhatatlanul magunkból indulunk ki, és ez félreértelmezéshez, sőt, olykor végzetes, a kapcsolat sorsát megpecsételő félreértésekhez vezethet.

A nők kommunikációs készségei meghaladják a férfiakét. Korábban tanulnak meg beszélni, gyakran olvasni is. Jobbak a helyesírásban, könnyebben tanulnak idegen nyelveket. Ezek az eltérések természetesen különböző kommunikációs módhoz is vezetnek. Sőt: a beszéd célja is gyakran különböző.

A férfi, amikor beszél tényeket közöl, ügyet intéz, tájékozódik. A nő a beszéd segítségével teremt és ápol kapcsolatokat, számára tehát a beszéd testesíti meg magát a köteléket. A férfiak gondolkodása, közlései lényegretörők, megoldás-orientáltak. A nő sokkal több oldalról járja körül a problémát. Saját érzései, gondolatai számos esetben akkor öltenek igazán testet, amikor beszél róluk. Ezzel szemben a férfi – mielőtt szavait kimondaná – általában pontosan tudja, mi az, amit közölni akar. Ezért gyakran vádolja felesleges szószaporítással, "locsogással" a nőt. Számtalanszor hangzik el: "Nem tudnád rövidebbre fogni? Mikor térsz már a lényegre?"

A kérdés persze az, hogy mi a "lényeg". A férfi számára a tények, a feladat, az eredmény, a megoldás. A nő számára legalább ilyen fontos – ha ugyan nem fontosabb – a tények, események mögötti érzelmi háttér, a motiváció, illetve az a folyamat ami a megoldáshoz eljuttat. A nők többet látnak, hallanak, érzékelnek, vagyis többet észlelnek a világból. Éppen ezért többet is akarnak közölni a másikkal.

Nyelvészek is vizsgálták a férfi és női kommunikáció jellemzőit. Azt találták, hogy a férfiak jelentősen több főnevet, a nők pedig több jelzőt és több igét használtak. A férfinak a mi? a mit? – esetleg még a mikor? és a hol? a fontos. A nőknek gyakran mindennél fontosabb a miért? és a hogyan? A férfiak a főnevekkel írják le a tényeket, a nők a jelzőkkel minősítik azokat, az igék pedig a tények közti folyamatokat jellemzik. Fizikai hasonlattal élve azt is mondhatnánk (bár ez egy kissé túl tudományosan hangzik), hogy a férfiak kommunikációja részecske-, a nőké pedig hullámtermészetű.

A férfiak általában meghatározott céllal jönnek össze, horgásznak, kártyáznak, meccset néznek, és közben, mellékesen esetleg beszélgetnek is. A pecázó férfiak órákig ülnek szótlanul egymás mellett. Ha beszélgetnek, akkor rendszerint tárgyakról (autókról, mobiltelefonokról, hi-fi berendezésekről) vagy tevékenységekről (sportról, a munkájukról, esetleg politikáról) esik szó. A nők összejöveteleinek célja általában maga a beszélgetés. Miközben dumcsiznak egy jót, esetleg – mellékesen – kanasztáznak is egy kicsit. A témák persze merőben különböznek: leggyakrabban érzelmekről, kapcsolatokról, házasságról, gyerekekről társalognak. Amikor a férfiak pletykálkodással vádolják a nőket, annak az az alapja, hogy százszor jobban érdekli őket szomszédaik, barátnőjük, munkatársaik magánélete, mint egy új autómárka műszaki tulajdonságai, vagy a hét végi focimeccs várható eredménye.

Hogy melyik a fontosabb? Nézőpont kérdése. És pont ez a nézőpont különbözik.

A férfi és a nő nemcsak másképpen beszél, de máshogyan is figyel. Az erről szóló példánkat itt találod. 

Ha meg akarod tanulni – és esetleg tanítani – hogyan érthetjük meg jobban egymást, és hogyan érdemes kezelni a konfliktusokat, ha segíteni akarsz válságba került pároknak abban, hogy javítsák, helyrehozzák a kapcsolatukat gyere el Párkapcsolati Tanácsadó képzésünkre, amiről itt olvashatsz többet.