Menedzser/Főnöknő

Milyen a nő, mint főnök? Természetesen ahány nő, annyiféle. Ahogy a férfiak is sokféleképpen lehetnek jó vagy rossz főnökök, ugyanúgy a nőkről sem mondhatjuk, hogy valamennyien csapnivalók, de azt sem, hogy kivétel nélkül kiválóak. Természetesen ebben is a személyiségünk játssza az egyik legfontosabb szerepet. A bennünk élő istennők – vagyis női személyiségünk összetevői – ebben is megmutatkoznak, és mindannyian követelik a jussukat. (Tudod, hogy melyik nőtípusba tartozol? Itt találod a tesztet)

Tökéletességre törekszünk minden vonalon, nem csoda hát, hogy mindenhol elégtelennek érezzük magunkat. Tudomásul kell vennünk, hogy nem vagyunk tökéletesek, és fontossági sorrendet, értékhierarchiát kell felállítanunk. Ezért időről időre le kell ültetnünk istennőinket egy kerekasztal konferenciára.

Nyilvánvaló, hogy sem Perszephoné sem Hesztia nem lesz menedzsernő, még kevésbé főnök. Hiányzik belőlük az elhivatottság, a motiváció, az önérvényesítés vágya és képessége.

A legtöbb menedzsernő erős Athéné vagy Artemisz vonásokkal rendelkezik.Athéné néha elgondolkozik azon az igazságtalanságon, hogy nőnek született, ha úgy érzi, gátolja előmenetelében karrierépítésében. Mégis ő az, aki legjobban képes igazodni a férfi értékrendhez. Ő állja meg legjobban a helyét a nagyvállalati hierarchiában. Jól alkalmazkodik, vállalja a versenyt, képes kivárni, míg kedvező pozícióba kerül. Megtaláljuk tehát akár a legmagasabb posztokon is.

Kiváló tulajdonságai nagyszerű főnökké tehetik.  Nagyszerű stratéga, tud, és mer delegálni. Nem fél a felelősségtől. Viszonylag könnyen és gyorsan és mindig racionálisan dönt, sosem ragadják el az érzelmei. Higgadtan elemzi az eseményeket, és kész minden ésszerű kompromisszumra. Nem féltékeny, nem rivalizál, támogatja a jó képességű beosztottakat.

Néha azonban túlságosan is férfimódon akar vezetni. A női megérzést, az érzelmeket egyszerűen gyengeségnek tekinti, s így gyakran hiányzik belőle az empátia. Ha hatalom van a kezében, hajlamossá válhat arra is, hogy beosztottaiban kisebbségi érzést ébresszen, sőt megfélemlítse őket. Megveti, elítéli a gyengeség jeleit, a kompetencia hiányát. Nem kiabál, nem fenyegetődzik, nem él vissza hatalmával, azonban egyetlen metsző pillantásával, jéghideg arckifejezésével olyan légkört tud teremteni, ahol "szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik".

Artemisz is megállja a helyét a férfihierarchiában, hiszen férfi módon élvezi a versengést. Harcos igazságérzete miatt azonban előbb-utóbb konfliktusokba keveredik, megalkuvást nem tűrő személyisége nem tűr maga felett hatalmat. Egy magánvállalkozás vezetőjeként, vagy egy jó érzi jól magát. Nem nyomasztja a felelősség, az új feladatoktól, kihívásoktól megtáltosodik. Igazságos, jó főnök, segíti, támogatja, szívesen tanítja beosztottait. Nem anyáskodik felettük, hanem felméri képességeiket, és elérhető, megvalósítható célokat tűz ki eléjük. Elég önállóságot hagy nekik, és bíztatásával, bizalmával képes szárnyakat adni nekik. Hibát ott szokott elkövetni, hogy nem szeret ellenőrizni - úgy érzi, hogy az ellenőrzés a bizalmatlanság jele. Ezért néha elúszik a munka, és tűzoltásra kényszerül. Ilyenkor erejét megfeszítve dolgozik, hogy helyrehozza a mulasztást.

Aphrodité a kreatív alkotó munkába szeret bele, akkor szárnyal, a munka nem fáradság, hanem gyönyörűség a számára. A munkának azonban csak a kreatív oldala vonzza, a rendszeres apró munka, a részletek hidegen hagyják. Szárnyalásával, ötleteivel felvirágoztathat egy vállalkozást, de meglehetősen kiszámíthatatlan főnök. Gyakran kapkod, hiányzik belőle a következetesség, az átgondolt tervezés. Munkatársait az egyik pillanatban elbűvöli, a másik percben viszont olyat kér számon rajtuk, amivel meg sem bízta őket. Érzelmei gyakran elragadják, ilyenkor képes tombolni, kiabálni, másnap azonban úgy tesz, mintha mi sem történt volna, ismét elbűvölően kedves.

Héra személyiségéből, értékhierarchiájából következik, hogy sosem lesz igazi, elhivatott főnök. A siker, a karrier önmagában nem teszi boldoggá. Bármilyen beosztásban, bármekkora fizetésért dolgozik, karrierjét önként, és első szóra feladja, ha társra talál. Egy családi vállalkozásban, férje mellett szívesen vezet, de gyakran nem túl jól: részrehajló, mindig a férje érdekeit nézi, hajlamos a féltékenységre.

 A frusztrált, társtalan Héra igen rossz főnök. A hatalommal kárpótolja magát: gondoskodik róla, hogy beosztottai érezzék hatalmát. Gyakran kifejezetten részrehajló: szereti, sőt díjazza a hízelgést, a "fúrást".

A legjobb főnöknők számos Déméter-vonással rendelkeznek. Hiszen Deméter igen gyakorlatias, és nagyfokú empátiás készséggel rendelkezik. A Déméter-típusú menedzsernők vezetési stílusára is a gondoskodás, támasznyújtás a jellemző. Nagylelkű, empatikus vezető, akit beosztottjai szinte anyjuknak tekintenek, és aki valóban szívén viseli sorsukat, és törődik mindenkinek a gondjával, bajával. A legnagyobb problémát rendszerint az okozza, hogy Déméter nem tud nemet mondani. Szinte fizikai fájdalmat okoz számára, ha egy felkészületlen, hanyag, rosszul dolgozó munkatársat felelősségre kell vonni, netalán elbocsátani. Megérti, sajnálja a munkatársait, és bűntudata van, ha fájdalmat kell okoznia. Ezért inkább több feladatot vállal, hogy a beosztottaikat tehermentesítse. Ezért szinte felkínálja, hogy kihasználják.

Láttuk tehát, ahány nő, annyiféle főnök. És ne felejtsük el, mindenkiben több istennő lakozik. Vagyis az erények – és sajnos a hibák is – kombinálódhatnak. Összefoglalásul azt azért elmondhatjuk, hogy az a főnöknő, aki hisz magában, vállalja a kockázatot, és mer vezetni, mer hallgatni női ösztöneire, megérzéseire – bár biztosan követ el hibákat – egyre inkább magára talál, és hiteles, jó főnökké válik. Minél bizonytalanabb, minél inkább mások elvárásai szerint – vagyis általában férfi módra – próbál vezetni, annál kevésbé lesz hiteles, annál rosszabb főnök válik belőle.