Kommunikációs félreértések

Ne akard megoldani asszonyod problémáját, csak azért, mert elmeséli

Egy férfi akkor mondja el problémáját egy barátjának, ha tanácsot kér, és azt reméli, hogy a másik segítségére lehet, ötleteket adhat a probléma megoldásában. A nő, ha valami gondja van, azonnal szavakba önti azt. Számos esetben a beszéd, a szavak segítik hozzá ahhoz, hogy megértse, mit is érez, mit gondol valójában. Célja nem feltétlenül a probléma megoldása, – hiszen számtalan problémát nem kell, talán nem is lehet megoldani – egyszerűen hangosan gondolkodik, vagy meg akar szabadulni feszítő érzéseitől. A férfi azonban – saját igényeiből, elvárásaiból kiindulva – ilyenkor úgy érzi, hogy a nő megoldást vár tőle, és azonnal tanácsot ad – mégpedig általában anélkül, hogy végighallgatná a nőt. Hiszen nem érdeklik a részletek, csak a puszta tények. Tanácsai ezért – legyenek bármilyen jószándékúak – alig-alig elfogadhatók a nőnek. Sőt: a nő úgy érzi, hogy lebecsülik, hiszen a férfi azt mondja meg, mit kellett volna, vagy mit kellene tennie… 

A férfinak meg kellene értenie, hogy nem kell átvállalnia, megoldania a problémákat a nő helyett. De legalább ilyen hiba az is, ha lekicsinyli, bagatellizálja azokat: "Mért kell egy ilyen csekélységtől ennyire kiborulni? Túlértékeled a dolgokat! Igazából nincs itt akkora baj!" – mondják a férfiak, különösen akkor, ha a nő panaszkodását könnyek kísérik. Nem kell mást tenniük, mint meghallgatni, együtt érezni, egy kicsit dédelgetni, babusgatni a nőt.

Uraim! Bízzanak az asszonyukban! Meg fogja találni a probléma megoldását – már ha van egyáltalán mit megoldani.

Kit, hogyan bánt a másik hallgatása

A férfi, ha problémája van, gyakran csak ül, és néz maga elé, vagy lázas, de szótlan tevékenységbe burkolódzik, pl. füvet nyír vagy autót szerel. Ilyenkor rendszerint önmagával társalog, belső párbeszédet folytat. A nő, aki érzi, hogy nincs rendben valami, kirekesztve érzi magát – és nem egyszer azt képzeli, hogy társának vele van baja – megpróbálja kideríteni a férfi rosszkedvének, szótlanságának okát. Szinte leküzdhetetlen vágyat érez, hogy segítse, megvigasztalja a férfit – hiszen neki hasonló körülmények között erre volna szüksége. A férfi viszont, akit belső párbeszédében félbeszakítottak, ingerülten reagál, visszautasítja az asszonyt, aki ezután még inkább elbizonytalanodik, és úgy érzi, hogy vele van valami probléma. Azt hiszi, a férfi azért hallgat, mert megsértődött, megbántódott valamin. Ismét csak magából indul ki: hiszen ha egy nő magába vonul, hallgat, az nála a sértődöttség, megbántottság csalhatatlan jele. A nő ezért kevés ijesztőbb dolgot tud elképzelni, mint a kirekesztést. Igen hamar eljut odáig, hogy a férfi azért hallgat, mert már nem is szereti őt.

Egy nő általában csak akkor vonul vissza, ha úgy érzi megbántották, és mélységesen sértve érzi magát. A nő hallgatása tehát mindig a férfinak szól. A férfi rendszerint megérzi, hogy valami nincs rendben de - magából kiindulva - magára hagyja a nőt, hadd töprengjen, hadd oldja meg egyedül a gondot. Esetleg megkérdezi: "Valami baj van szívem?" A nő nagyon rosszul teszi, ha sértetten azt válaszolja: "Semmi bajom" - miközben azt reméli, hogy mimikájából, taglejtéséből félreérthetetlenül kiderül: azt szeretné, ha a férfi tovább faggatná, és végre elmondhatná, mi bántja. A férfi számára ugyanis az elutasítás azt jelenti: "Nem akarok beszélni róla, majd megoldom egyedül." És eszerint cselekszik: újságot olvas, vagy leül a számítógép elé. A végképp magára maradt nő pedig korábbi sérelmei mellé besorolhatja a férfi érzéketlenségét, nemtörődömségét is.