Párkapcsolati kiégés

A kiégésről a munka világában szoktunk beszélni. Általában olyan dolgozókat érint, akik kezdetben nagyon lelkesednek a munkájukért, de később csalódnak, nem azt kapják, amit vártak. Másrészt a munka tartós stresszt okoz, erős érzelmi megterheléssel jár, ami egy idő után fásultságot, ürességet, cinizmust, vagy akár depressziót okoz.

Sajnos a kiégés nem csak a munkában jelentkezhet, számos házasság is áldozatául esik ennek az alattomos, de igen veszélyes jelenségnek.

Kiégés-folyamat a párkapcsolatokban

A pár egymásba szeretett – lángol a szerelem. Mindketten úgy gondolják: megtalálták az igazit, és ettől most már örökre boldogok lesznek Ez egy jellemző házasságmítosz, ami roppant ártalmas.

A szerelem ugyanis nem tarthat örökké! Át kell adnia a helyét a tartós társszeretetnek, ami egy másfajta szerelem. Nem lángol, nem mámoros, nincs benne sóvárgás, vágyakozás, nem rettegek attól, hogy visszautasít. Már más is érdekel rajta kívül (pl. tudom végezni a munkámat vagy gyereket is tudok vállalni) A tartós, mély társszeretet kötődés, elköteleződés, és elfogadás. Már ŐT szeretem, és nem a rózsaszínű vagy lila ködöt. Úgy érzem, hogy a párom az egyik legszerethetőbb ember, akit ismerek. Tisztelem, becsülöm, bízom benne, mellette/vele nagyon jól érzem magam, hiszen mellette teljesen önmagam lehetek

Igen ám, de mindezt nem tudjuk. Kezd hűlni a kapcsolat, mert már nincs lángolás. Bekövetkezik a megszokás az ún. hedonikus adaptáció (megszokás) Nincs nagy probléma,  de valami hiányzik, kezdenek unatkozni. Felmerül a gyanú: "Lehet, hogy mégse ő az igazi?" Hiszen már nem vagyok olyan boldog! A kapcsolat, a házasság rutinizálódik (minden nap egyforma, szex is).  És a megszokásból kiábrándulás lesz.

Ha nem ismerik fel, nem kezelik, átlépnek a frusztráció fázisába: nő a hiányérzet. Ok nélkül fáradtak, visszavonulnak,  nem találnak örömet a kapcsolatban Minden apróság vitát szül. Egyre kevésbé értenek szót egymással, egyre több a veszekedés. Legtöbbször nem kommunikálják a problémákat, beszéd helyett hallgatás a jellemző, csökken, majd megszűnik a szex. Egyre nő a jeges csend.

Végül a folyamat apátiába torkollik: Csökken az önértékelés, nő a bűntudat. Romlik a stressztűrés, nő az ingerlékenység, A kiégésben előrébb tartó fél feszült, nyugtalan, pesszimista, nem hisz már a kapcsolat jövőjében. Eluralkodik a kétségbeesettség és a tehetetlenség érzése

Már tele vannak ellenséges érzésekkel, ami váratlan kirobbanásokhoz vezet. Mintha allergizálódtak volna: minden idegesíti őket a másikban. Egyre kevesebbet kommunikálnak: szinte fáj a jeges csend. Jellemzők az önértékelési zavarok, a depresszió, amikor a kiégett ember mindent értelmetlennek, üresnek tart, gyakoriak a pszichoszomatikus betegségtünetek.

A kiégést könnyebb megelőzni, mint kezelni! Észre kell venni a hedonikus adaptációt, nem szabad hagyni, hogy a kapcsolat elszürküljön. Ha érezzük, hogy baj van, forduljunk idejében szakemberhez!