Mi nem coaching

Az egyetemi hallgatókat nagyon bosszantja, mikor a nagytekintélyű professzorok egy-egy új témakör bevezetésekor azzal kezdik a fogalmi megközelítést, hogy elmondják, hogy az új fogalom micsoda nem. Könnyű a professzornak így gondolkodnia, hiszen ő ismeri azokat a fogalmakat amiktől az új tématerületet elhatárolja. Na, de szegény diák...

A coaching újszerűsége miatt is, meg azért is, mert nagyon közel áll néhány viszonylag közismert fogalomhoz és módszerhez, mégis kénytelenek vagyunk néhány egyértelmű elhatárolást megtenni. Lássuk tehát miben különbözik a coaching a legfontosabb három határos területtől.

A coaching nem terápia

A terápia alapkérdése a „miért”. Ezért a múltban keresi a választ a lelki sérülés, vagy funkciózavar kialakulására és arra, hogyan hat mindez a személy jelenlegi érzelmi életére, viselkedésére. A fókuszban a páciens múltbeli élményei és viselkedésmintái állnak. A cél a lelki sérülés, trauma okozta sebek gyógyítása, viselkedésváltozás, vagy a konfliktusok feloldása a személy kapcsolataiban. A terápia eredménye a páciens életminőségének javulása.

A coaching a jelenre és a jövőre koncentrál, alapkérdése a „hogyan”. Nem akarja feltárni az ügyfél személyiségét, hanem ösztönözni és támogatni akarja az ügyfél személyes és szakmai fejlődését. A coach és kliense olyan stratégiát és akciótervet dolgoz ki közösen, amelynek segítségével az ügyfél maga éri el a kitűzött célokat. A figyelem központjában az ügyfél tanulása és fejlődése áll.

A coaching nem tanácsadás

A tanácsadás független szakértők által nyújtott szolgáltatás, amely segít az ügyfeleknek azonosítani, elemezni és megoldani a problémákat. A tanácsadó a helyzetnek megfelelő tevékenységtervet ajánl, és segít is megvalósítani ezt a tervet. A fókusz a speciális project problémamegoldásán van, amelyben a tanácsadó szakértelme segít azzal, hogy a hiányzó tudást pótolja.

A coach nem ad megoldást a problémákra, hanem célirányos kérdésekkel, odafigyeléssel és előítéletek nélküli meghallgatással vezeti rá az ügyfelét a megoldásra. Nem mondja meg, hogy az egyénnek mit kell tennie, hanem hagyja, hogy maga találjon rá a neki legmegfelelőbb útra és módszerre. A legnagyobb különbség az, hogy a coach nem a saját tudását, tapasztalatát adja át a kliensnek, hanem új tudás és tapasztalat megszerzésére ösztönzi őt.

A coaching nem tréning

A tréning képzési forma, a feladat elvégzéséhez szükséges kompetenciák fejlesztésére. Ennek során általában kétféle probléma feldolgozásával foglalkoznak: egyrészt a tipikusan előforduló helyzetek esettanulmányaival, másrészt a résztvevők által az oktatás során felvetett problémákkal. A tréningeken általában 10-12 fő vesz részt, így nyilván nem mindenkinek a problémájára találnak megoldást. A tréning tematikájában viszonylag fixen rögzítik, hogy az egyes témakörökre mennyi időt szánnak. Előfordulhat, hogy ez nem mindenkinek elegendő. A tréningeken a szituációk feldolgozása adja a gyakorlatot.

Nem általános problémákra keresünk válaszokat

A coaching során nem az általános problémákra keresnek válaszokat, hanem arra, hogy az adott ügyfélnek miben kell változnia, fejlődnie, milyen eszközökkel háríthatja el az akadályokat az éppen aktuális problémái útjából. A következő találkozás alkalmával a tapasztalatokat már elemezni is tudják.

A tréning és a coaching jól működhetnek együtt, egymást jól kiegészíthetik. A munkahelyi tréning során gyakran felmerül, hogy a tréning során megszerzett készségeket és lelkesedést, hogyan lehet a átvinni a munkahelyre. A coaching kitűnő módja annak, hogy valaki a tanultakat átemelje a napi munkába.

Természetesen sok további elhatárolás is tehető lenne a coaching fogalmi megközelítéséhez, de fentiekkel – úgy gondoljuk – megtettük a legfontosabb megkülönböztetéseket.