Válás

Ha a házassági krízis feloldása nem sikerül, gyakran válásra kerül sor. És hány olyan házasság van, ami nem bomlik fel ugyan, de annyira kiüresedik, hogy több szenvedést okoz a házastársak számára, mint örömet. Melyik a rosszabb rossz? Ki tudja. Tény viszont, hogy ha már válás, akkor a válóperek nagyobbik felét nők indítják. Számukra lenne kevésbé fontos a kapcsolat?

A válóperek nagyobbik felét nők indítják. Ebből arra következtethetnénk, hogy a nők számára kevésbé fontos a kapcsolat. Ez azonban tévedés. Ugyanis nem mindig az a fél kezdeményezi a válást, aki a kapcsolatban kevésbé elkötelezett. Sőt! Akinek fontosabb a kapcsolat, az egyúttal érzékenyebb is arra, ha a kapcsolat nem működik megfelelően. A nők általában jobban szenvednek a kapcsolat megromlásától, hiszen számukra létfontosságúak az érzelmek, és azok kifejezése. A férfiak gyakrabban választanak elkerülő megoldásokat. Nehezen néznek szembe saját érzelmeikkel, és nem szívesen vállalják a konfliktusokat. A "harmadik" megjelenése azonban gyakran már annak következménye, hogy nem várnak semmit a házasságtól.

A házasságok megromlásának egyik leggyakoribb oka az, hogy a házasfelek nem tudják kezelni, megoldani a konfliktusaikat. Ennek két következménye lehet. Az egyik az, hogy sokan túl korán válnak, amikor még a házasságnak vannak belső tartalékai, amikor a kapcsolat még megmenthető, gyógyítható lenne. Nem vállalják az erőfeszítést – és nem kapnak hozzá segítséget sem. Mások viszont túl sokáig várnak. Szőnyeg alá söprik a konfliktusokat, és szenvednek. Rendszerint a "gyerekek érdekében". Pedig egy halott házasság károsítja a személyiséget, és testi-lelki betegségek forrása lehet. A házasfelek és gyerekeik számára egyaránt.

A válás hosszantartó lelki folyamat, mely jóval a válóperi tárgyalás előtt kezdődik, és nem is ér véget a házasság felbontásával. Az elhidegülés legtöbbször nem drámai csalódással, hanem észrevétlenül kezdődik. Elmaradnak a meghitt beszélgetések, a kölcsönös figyelmességek, a gyengédség apró megnyilvánulásai. Egyik, vagy mindkét félnek kiürül a „szeretet-tankja” Elindul a kiégés, a kapcsolat kiszáradása, az „anyagfáradás”. A házastársak kedvetlenné válnak egymás jelentétében, kerülik az együttlétet. Szinte allergiássá válnak egymásra, vagyis szokatlanul ingerlékenyen reagálnak a másik apró, megszokott "hibáira". Az alkalmazkodás egyre nehezebbé, az együttélés egyre nyomasztóbbá válik, míg végül egyikük megemlíti a válás lehetőségét.

Ez azonban még korántsem jelenti azt, hogy a pár valóban el fog válni, viszont nagy valószínűséggel jelzi azt, hogy a kapcsolat válságban van. A házasság sorsa attól függ, hogy a pár hogyan képes kezelni, megoldani a válságot. A struccpolitika, a krízis tagadása, a konfliktusmegoldás elodázása igen ártalmas lehet. Az elhidegülés folyamata ugyanis egy ideig talán még visszafordítható. Van azonban egy pont, ahonnan nincs visszatérés. Az egyik partnerban "eltörik" valami, érzelmileg feladja. Persze még ilyenkor sem biztos, hogy a folyamat váláshoz vezet. Lehet, hogy a pár együtt marad, pedig a feleket már semmi sem vonzza egymáshoz.

A legtöbb esetben azonban – néha túlságosan is hamar – a partnerek a válás mellett döntenek. Előfordul, hogy a döntés az egyik félben születik meg, de igyekszik a felelősséget a másikra hárítani. Nagyon óvatosnak kell lennünk tehát, ha ítéletet mondunk egy válásról. Hiszen általában csak az érem egyik oldalát ismerjük, és semmi értelme sincs annak, hogy a feleket "vétkesnek" vagy "áldozatnak" tekintsük. Ahogy a sikeres házasság két ember közös teljesítménye, ugyanúgy a válásban is mindketten így vagy úgy, de "benne vannak".

És mi történik azután, hogy a házastársak fejében megfordul a válás lehetősége? Sajnos a legtöbb esetben elszabadul a pokol. Miután eddig nem tudták kezelni, megoldani a konfliktusaikat, most minden eddig elfojtott sérelmüket kiborítják. Véget nem érő viták veszekedések kezdődnek és a válóper során nem enyhül – ellenkezőleg – növekszik a harag, az ellenségeskedés. Sajnos a legtöbb válóperes ügyvéd nem a béke – vagy legalábbis a fegyverszünet – hanem a harc elkötelezettje. A bírósági eljárás során mindkét fél ügyvédi segédlettel abban érdekelt, hogy bebizonyítsa: neki van „igaza”. És mindkettő azt reméli, hogy a bíróság – mint egy szigorú szülő – majd jól megbünteti a másikat helytelen, elfogadhatatlan magatartásáért. Sajnos sok esetben azt látni, hogy a férj vagy a feleség számára nem is saját objektív érdeke a legfontosabb, hanem a másik megbüntetése, ellehetetlenítése. Az ilyen „zenés-táncos” ordítozós, tányérhajigálós válások azután felőrlik mindkettejük idegrendszerét – hogy a gyerekek sérüléséről ne is beszéljünk.

A gyerekek – a közhiedelemmel ellentétben – nem szükségképpen sérülnek a válás során. Persze a legjobb az lenne nekik, ha egy boldog, harmonikus családban, két egymást szerető szülő mellett nőhetnének fel. De ha ez nem lehetséges, akkor jobb nekik egy tiszta helyzet, mint egy hazug, feszültségekkel teli, szeretetlen kapcsolatot látni egy egész gyermekkoron át. A gyerekek viszonylag könnyen feldolgozzák a válást, ha a szülők nem hordoznak egymással szemben feldolgozatlan haragot, képesek egymással – ha másért nem, a gyermek érdekében – kommunikálni.

Ezért lenne rendkívül fontos, hogy a pár – még mielőtt ügyvédhez fordulnának és megindítanák a válópert – megpróbálkozna a mediációval. A válási mediáció célja az, hogy minél gyorsabban, fájdalom-mentesebben létrejöjjön egy korrekt egyezség, amely mindkét fél számára elfogadható, és ami a bíróságra beadható. Nem kevésbé fontos azonban az, hogy a felek érzelmileg a lehető legkevésbé sérüljenek, túllépjenek a házastárs (vagy akár önmaguk) hibáztatásán, és képesek legyenek továbbvinni a házasságukból mindazt, ami érték volt. Erre van szükség ahhoz is, hogy tovább tudjanak lépni, egy boldogabb, kielégítőbb, új kapcsolatba. Önmagukért és a gyerek(ek)ért – mert a gyermeknek hosszú távon boldog, harmonikus, kiegyensúlyozott szülőkre van szüksége.

Ha úgy érzed, segíthetünk: +36-30-944-4464 - medock.medock@gmail.com